Áder is jár oda, mégis mostoha sorsra jutott a magyar horgászvagyon koronaékszere
A horgászszövetség szerint nagy akadályokat kell legyőznie ahhoz, hogy ismét vendégfogadásra alkalmas állapotba hozza a különleges tihany-sajkodi tanyát és a hozzá tartozó kikötőt, a közhorgászok viszont arra panaszkodnak, hogy a Balatonon alig maradt számukra vízpart. A helyiek közben a kikötőket gründoló Tiborczot és az előszeretettel horgászó Áder nevét emlegetik.
Sajkod neve a kisszámú háztulajdonoson kívül talán csak azoknak mond valamit, akik az itt „agydiéta” céljából nyaralót vásárló Németh László Sajkódi esték című esszékötetét forgatták – no meg annak a több mint 300 ezer embernek, akik Magyarország legnagyobb civil közösségét, a horgásztársadalmat alkotják. A Magyarország első, 1952-ben kialakított tájvédelmi körzetén belül, a Tihanyi-félsziget lábánál rejtőző (a Google Térképen is nehezen megtalálható, jelzés nélküli) sajkodi horgásztanyát 2015-ben a Magyar Országos Horgászszövetség (Mohosz) bezárta, azóta nincs új bérlő, a felújítás pedig csak nem akar elkezdődni.
Páratlan érték, minden értelemben
A bájos, mindig is drága négyzetméterárakat kínáló telep a balatoni ingatlanpiac felfutásának köszönhetően egyre kevésbé marad rejtve a Tihanyi-félsziget turistái elől, néhány éve például egy étterem is nyitott itt. Egyedisége, nyugalma viszont még mindig vonzó azok számára, akik az északi part nagyobb városai mellett, de mégis elvonulva szeretnének üdülni. A telepről egy fák között, közvetlenül a vízpart mentén kanyargó út visz a horgásztanyáig, mely a Mohosz szerint „a magyar horgászvagyon koronaékszere” – és aki járt már ott, csak helyeselni tud.
A tanya alsó, kikötői része szövetségi kezelésben lévő állami tulajdon, a felső üdülő viszont a kilencvenes évek vége óta a Mohosz tulajdona. Értékét nehéz megbecsülni; a Tihanyi-félsziget páratlan szépsége, a vízpart melletti, félreeső, déli fekvése és több mint 1 hektáros területe, valamint a hozzá tartozó kikötő teljesen egyedi paramétereket jelentenek a hazai ingatlanpiacon. Sajkodon nagyon ritkán akad eladó ingatlan (az ingatlan.com adati szerint 2016-ban például egy sem került piacra), de az egy-két eladó nyaralót 2015-ben 413 ezres, 2017-ben már 1,435 milliós, 2018-ban pedig 1,694 milliós négyzetméteráron hirdették meg. Annak ellenére, hogy a félsziget két ellentétes oldalán helyezkednek el, Sajkod közigazgatásilag Tihany része; utóbbi községben 2015 óta mindig 100 felett járt az értékesített ingatlanok száma, átlagos négyzetméteráruk pedig a 2015-ös 400 ezer helyett most a 700 ezer forintot közelíti.
| Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb |
| A természetes vízpart mellett, erdőben meghúzódó tanya alapjai az 1910-es években alakultak ki, a terület akkor még a tihanyi apátság tulajdonában állt. Vigh Józsefet, a korszak ismert ornitológusát, a Vizek, halak, emberek szerzőjét a negyvenes évek elején származása miatt parkoltatták az ottani madárvártához. Az ötvenes évek elején a tanya mellett fekvő lejtőre terveztek egy déligyümölcs-ültetvényt, de a kísérlet – ahogy a Tanú című filmből is tudjuk – kudarcba fulladt. Mára csak a romos kőteraszok, illetve a hely neve, a Citromos emlékeztet arra, hogy itt szovjet ukázra citrusféléknek kellett volna jobb belátásra térniük. A horgásztanya mindig telt házzal működött, sok visszatérő vendég évekre előre bebetonozta a helyét. Egy nyugdíjas törzsvendég azt mesélte, jó 40 éve már, hogy először látogatott a tanyára. „A beutalóhoz akkoriban fel kellett mutatni a párttagkönyvet is. Nem volt még bekötőút, az akkori gondnok Balatonföldvárról hozta át az üdülőket egy dereglyén.” A tanya a mai napig izolált, mivel Tihanytól erdők-mezők, a Belső-tó és a híres Levendulás választja el, a sajkodi bekötőútra kocsival pedig csak az üdülővendégek hajthattak. A tanya bezárása után teljes körű behajtási tilalom lépett életbe. |
A Mohosz 2015-ben mondta fel a tanyát és a hozzá tartozó kikötőt 25 éve bérlőként üzemeltető vállalkozó szerződését. A felmondás a szerződésben foglalt három hónapos határidővel történt, ezután a szövetség közleményben tudatta, hogy bezárja a tanyát. Dérer István, a Mohosz elnökhelyettese elmondta, az okokat akkor a választmányi ülésen részletezték, és röviden arról van szó, hogy úgy ítélték meg: sem a közegészségügyi szabályozási feltételek, sem az ingatlan állapota nem tette lehetővé, hogy hivatalosan üdülővendégeket fogadjanak.
A horgászoknak nagyon fáj
A vendégek azonban vélhetően arányosnak találták az árakkal a horgásztanyákra egyébként általános jellemző, némileg nomád feltételeket. Telt ház ugyan az utolsó években már nem volt, a leromlottabb állapotú szobákat ugyanis nehéz volt kiadni, de az biztos, hogy a bérleti szerződés téli felmondásakor már sokan befizették a nyári üdülési díjat. Az előlegek összege több millió forintra rúgott, és a visszautalások sem zajlottak zökkenőmentesen, ehhez azonban jogilag nem volt köze a szövetségnek. A horgászok és a helyiek felháborodását egy konteó is tetézte, melyben egy a tanya értékéhez képest pitiáner, 250 millió forintos vételár és Tiborcz István neve hangzott el – vélhetően azért, mert a miniszterelnöki vőnél akkoriban landolt a keszthelyi jachtkikötő, a Hotel Helikon és a Hullám Szálló.
Bár a horgászok közül egyesek a bérlővel való szakítást is nehezményezték, a legtöbbnek az fájt, hogy gyakorlatilag kiszorultak a félszigetről. A horgásztanyával együtt ugyanis a kikötő is bezárt, az út mellett pedig tilos horgászni. A Mohosz szintén 2015-ben vásárolta meg a tihanyi Belső-tavat üzemeltető Tihanyi Belső-tó Nonprofit Kft.-t, és a tavat végül lezárták. Dérer István szerint azért, mert egy 500 méteres hálóval végzett kutatóhalászattal alig néhány ezüstkárászt, azaz egy idegenhonos, invazív halfajt sikerült kifogni. Ráadásul itt is kiderült, hogy a fejlesztések előkészítéseként – a sajkodi területekkel megegyező módon – csak a megfelelő egyeztetések után, a szükséges engedélyek birtokában lehet ezen a kiemelt idegenforgalmi, nemzeti parki területen bármilyen horgászati, horgászturisztikai tevékenységet végezni. A félsziget partján a tihanyi rév felé kicsit közelebb fekvő Mol-horgásztanya pedig nem képes felszívni az üdülő és Belső-tó nélkül maradt horgászokat. „Az ottani vendégkör szívesen átjött volna hozzánk, de erre nem volt lehetőség, állandóan telt házunk van a visszajáró vendégekből”, magyarázta Borbély Gergely, a Mol-horgásztanya üzemeltetője.
„A horgászok többsége nem a gazdagok közül kerül ki, sok a nyugdíjas is. Itt megfizethető áron tudtak pecázni, de gyakorlatilag kizavarták őket innen”
– mondta egy törzsvendég, aki évtizedekig járt üdülni Sajkodra. Más horgászok arról panaszkodtak, hogy a jelenség kezd általánossá válni a Balatonon; az, akinek nincs saját tulajdonú ingatlana, egyre drágábban hódolhat ennek a mezítlábas hobbinak. Ha nem a megmaradt horgásztanyák valamelyikére megy, hanem máshol foglal szállást, a csónakbérléssel vagy saját csónak esetén az éves tárolási költséggel kell számolnia, ezt pedig egyre kevesebben engedhetik meg maguknak. A közeli kikötőkben ráadásul szintén telt ház van; a Club Tihanyban például megkeresésünkre azt válaszolták, legfeljebb katamaránnak van hely, a csónakokét már legalább egy évre előre lefoglalták.
Biznisznek nem nagy?
A mérleg másik serpenyőjében a tanya által termelhető bevétel van. A Mohosz és a sajkodi tanyát bérlő vállalkozó közismerten feszült viszonyban váltak el. A tanya állítólag nem jó üzlet, nehéz nyereséget termelni. A Mohosz szerint minden évben keletkezett hiány, és most ők maguk sem látnak esélyt arra, hogy az üdülő valaha is behozza a felújítás költségeit. „A cél az, hogy legalább a valós amortizációt kitermelje a tanya”, magyarázta Dérer István, aki szerint emiatt bérlőt sem terveznek keresni az üzemeltetésre, azt szövetségi hasznosításban látják majd el.
„Rajtunk maradt, mint fül a szamáron” – mondta Újhelyi Gábor, a Tihanyi Belső-tó Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója. A kérdésre, hogy az értékesítésre gondoltak-e, Dérer István úgy fogalmazott, az kizárt.
„Kapásból azzal vádolhatnának meg, hogy elherdáljuk a szövetségi vagyont.”
Az épületegyüttesben összesen 16 szoba van, ebből a bezárás előtti években a bérlő részlegesen felújított ötöt. „Legfeljebb egy pluszszobát tudnánk kisajtolni az egyik épületből, ha engedélyt kapunk a lépcső áthelyezésére”, magyarázta a még változtatásokat igénylő látványterv részleteit Újhelyi Gábor.
A rentabilitás egyik gátja a Mohosz szerint éppen az, hogy több házat már nem lehet felhúzni, mivel a tanya így is elérte a beépíthetőségi keretet, a különféle stílusú és állapotú épületekre viszont fennmaradási engedély van. Bár a látványterveket építési engedély hiányában még nem kívánták közlésre bocsátani, az kiderült, hogy a házakat egységes küllemre fazoníroznák, a műszaki tartalmat a kor színvonalának megfelelően frissítenék, valamint hasonló módon újítanák fel a Belsó-tónál fekvő ingatlant is.
Bár a tanya lakói gond nélkül ittak, főztek és mosakodtak évtizedeken át a parti szűrésű kútból, a Mohosz szerint ez nem felel meg az előírásoknak, így a víz-, valamint a szennyvízhálózat kialakításával kellene kezdeni a fejlesztést. A tanya azonban nagyon távol esik a vízvezetékektől; Sajkodtól és Tihanytól is mesze fekszik, a területre ráadásul szigorú természetvédelmi előírások vonatkoznak. Arról azonban, hogy pontosan milyen előírásokról van szó, sem a Mohosz, sem a Balatonfelvidéki Nemzeti Park, sem a Veszprém Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi Főosztály Természetvédelmi Osztálya nem nyilatkozott.
A felújítás ráadásul azért sem indulhatott el, mert a több mint 300 millió forintos beruházási értékűre becsült fejlesztés előtt utat nyitó 1526/2016. számú kormányhatározatban a koncepció megvizsgálására kijelölt Magyar Turisztikai Ügynökség még nem szerződött le a Mohosszal. A késlekedés okáról mindkét fél hallgat.
És hogy mennyibe kerül majd a drágán kialakított üdülési lehetőség? „Biztosan nem tudjuk majd tartani a korábbi üdülési díjakat, de ha elkészül a fejlesztés, akkor korrekt áron minőséget kapnak a pénzükért a horgászok”, állítja az elnökhelyettes. A célközönségükkel kapcsolatos kérdésre válaszolva pedig azt mondta:
„minden földi halandó horgász előtt nyitva állunk majd”.
Csak semmi politika!
A földi halandók mellett a tanya szépségének híre más szférákba is eljutott. Több helyi, illetve a strand egyik dolgozója is arról számolt be, hogy a bezárás óta a köztársasági elnök többször lejött horgászni. „Én magam is kétszer láttam Ádert”, állítja a cikk többi nyilatkozójához hasonlóan neve elhallgatását kérő sajkodi ingatlantulajdonos. A Mohosz szerint azonban az elnök csak a kikötőt használta, a tanyát nem. Szerkesztőségünknek küldött levelében a szövetség azt írta:
"A horgászatot hangsúlyozottan nem szeretnénk átpolitizálni, s így egy olyan közegbe helyezni, amely ezt nem az elért eredmények oldalról közelíti meg. Különösen igaz ez Köztársasági Elnök Úr tevékenységére."
A lelkes horgászként ismert köztársasági elnök érdeklődése egyébként sokakat megnyugtatott; személyét biztosítéknak veszik arra, hogy nem nyomorítják meg a területet egy vitorláskikötővel. A többség pedig abban bízik, hogy mihamarabb a közhorgászoké lehet a tanya, és tényleg nem egy elzárt vagy egyszerűen csak emelt árakkal szűrő luxushorgászranch válik belőle.
