„A demokrácia veszélyben van, mert sok országban megcsontosodott, és nem tud megfelelő válaszokat adni a polgárok igényeire. Az Orbán-féle illiberális demokrácia, legalábbis egyelőre hatékonyabbnak tűnik”

– idézte a cikk szerzője, Michael Steinberger Sorost, aki szerint a mostani korszak új autokratái a civil szervezetek megregulázásában látják hatalmon maradásuk legfőbb eszközét.

„Mindenesetre ez kevésbé durva módja az ellenőrzésnek, mintha megölnék azokat, akik nem értenek egyet velük”

– tette hozzá.

AFP / Eric Piermont

A cikk szerint Sorost az ismert filozófus, Karl Popper „fertőzte meg” a liberális, nyitott társadalom iránti odaadással, ám Soros mára rájött arra, hogy Poppernek legalább egy dologban nem volt igaza. Abban, hogy a demokráciában sem az a politikusok fő célkitűzése, hogy eljussanak az igazságig, inkább azért harcolnak, hogy akár a közvélemény manipulálásával megszerezzék és megtartsák a hatalmat. „Popper filozófus és tudós volt, s a tudósok feladata nem a realitás keresése. Nem értette a politikát, a politikában az ember forgatja az igazságot, nem pedig felfedezi” – mondta Soros Michael Steinbergernek, akivel a közelmúltban kétszer is beszélgetett, egyszer májusban, egyszer július elején.

A 87 éves, még manapság is rendszeresen teniszező üzletember azt mondta, számára a pénz a szabadságot és nem a hatalmat jelenti. Sokáig a pénz azt jelentette számára, hogy nem kellett foglalkoznia azzal, amit más emberek gondoltak vagy mondtak róla. Most viszont változik a helyzet.

„Egy kicsit jobban foglalkozom az imázsommal, nagyon zavar, hogy mennyi hazugság terjed rólam” – mondta, s elismerve, hogy rosszul érzi magát a miatt, hogy sok országban ő a fő ellenség:

„Nem örülök annak, hogy ennyi ellenségem van, inkább barátom lenne ennyi”.

S bár a cikkben többször kifejtette, aggasztja, hogy vesztésre áll a nyílt társadalom terjesztéséért vívott harcban, igyekezett elszántnak mutatkozni, s közölte, látva, hogy kik tartják őt ellenségnek, úgy érzi, valami jót is elért az életében.

„Kitartok elveim mellett attól függetlenül, hogy nyerésre vagy vesztésre állok. Sajnos mos éppen túl sok helyen vesztek túl sokat”

– idézte Sorost a The New York Times.

Egyebek mellett ezekhez a helyekhez sorolta szülőhazáját, Magyarországot is, amelyet általában minden európai körútján fel szokott keresni, ám az idén mégis kihagyta az állomások közül.

„Túl mérgező lenne most Magyarországra mennem”

– indokolta döntését, s hozzátette, bízik abban, hogy egyszer még idelátogathat. Steinberger szerint Soros ezen a ponton nem tűnt túl meggyőzőnek. Pedig, ahogy Steinberger felidézte, Soros 1994-ben egy moldovai egyetemen mondott beszédében azt mondta, azért kezdett jótékonykodással foglalkozni, s azért öntött dollármilliókat Magyarországra, hogy olyan országgá tegye szülőhazáját, ahonnan nem akarna emigrálni (Soros 1946-ban hagyta el Magyarországot).

Fazekas István

Magyarországgal kapcsolatban azt is elmondta, hogy nem a magyar népet hibáztatja az országban kialakult helyzet miatt. „Inkább csodálom a magyarokat azért, hogy készek felkelni az elnyomás ellen, s harcolni a szabadságukért. Különbséget kell tenni a nép és a kormánya között” – magyarázta.

Soros beszélt a hibákról is, tévedésnek nevezte, hogy támogatta Mihail Szaakasvili egykori volt grúz elnököt, s bevallotta, félreismerte Orbán Viktort is, aki fiatalabb korában ugyancsak Soros-ösztöndíjasként tanulhatott Angliában.

A cikk szerint Sorost az is zavarja, hogy miközben már visszavonult a „pénzcsinálástól”, az emberek még mindig jobban odafigyelnek arra, amit a pénzügyekről mond, mint amit a politikával kapcsolatban oszt meg a világgal. Steinberger példaként azt említette meg, hogy aznap, amikor Soros arról beszélt, hogy Európa egy újabb komoly pénzügyi válság felé közeledik – részben az üzletember komor jóslata miatt – négyszáz pontot zuhant az amerikai Dow tőzsdeindex.

Steinberger cikkében megszólaltatta Francis Fukuyamát – egyebek mellett a Történelem vége és az utolsó ember című könyv szerzőjét – aki szerint a Soros-féle elvek azért szorulnak vissza Kelet- és Közép-Európában, mert a nyugati típusú demokráciát a nyugatpárti szűk értelmiségi elit próbálta meg megvalósítani a térségben. „A kevésbé iskolázott, vidéken élő emberek nem fogadták el a liberalizmust, azt, hogy a társadalom többnemzetiségűvé válik, s a hagyományos értékek helyét a melegházasság engedélyezése és a bevándorlók befogadása váltja fel” – magyarázta Fukuyama.