Offshore regék és mondák 3.: A nemzetközi adózás hálószobájában jártunk
Az offshore vajon mi? – tették fel ezt az intim kérdést a sorozatunk első két része után is. Eddig a legfontosabb adó- és társasági jogi jellemzők, valamint történetiségük alapján vettük számba a vállalkozási típusokat, jóllehet az offshore cégre nem létezik egységes, globális definíció. Az államok viszont igyekeztek a maguk módján kategorizálni az adóparadicsomokban bejegyzett társaságokat. A jogi háttér egyszerre teremt lehetőségeket és bizonytalanságokat.
Szinte minden esetben az adott állam belső jogrendszere határozza meg, hogy adójogi szempontból mit tekintünk offshore cégnek: eddig ezek legfőbb jellemzőit és történeti vonatkozásait jártuk körbe. A nemzetközi adózásban két fő módszer alakult ki arra, hogy a külföldi társaságokat offshore cégnek minősítsék. Az egyik módszer az ellenőrzött külföldi társaság koncepciójára építkezik, míg a másik lényege, hogy feketelistát készítenek az alacsony adókulcsú államokról.
Ellenőrzött külföldi társaság vs. offshore
A kedvező adottságú helyszínek elleni fellépés egyik irányzata az USA-ban kezdődött 1962-ben az ellenőrzött külföldi társaság fogalmának bevezetésével. Ezt követték a nemzetközi szervezetek intézkedései. A feketelisták helyett, vagy egyes helyszíneken azzal kombinálva az ellenőrzött külföldi társaság (továbbiakban: EKT) fogalmával igyekezték minősíteni a külföldi társaságokat adózási szempontból. A ’controlled foreign company’ módszer lényege, hogy amennyiben egy amerikai személy egy külföldi társaságban meghatározott részesedéssel rendelkezik, pontosabban ellenőrzést gyakorol felette, továbbá a cég által fizetendő nyereségadó kisebb, mint az USA-ban lenne (ha ott tevékenykedne), akkor a fel nem osztott eredmény után az amerikai személynek adófizetési kötelezettsége keletkezik az Egyesült Államokban. Így kívánták megakadályozni, hogy az amerikai személyek adóhalasztás vagy adóelkerülés céljából alacsony adókulcsú államokban tárolják a vagyonukat, ily módon az EKT megjelölés az offshore cég adózási szinonimájának tekinthető. – magyarázta dr. Magyar Csaba, a Crystal Worldwide Zrt. vezérigazgatója.
A külső adójog eszköze lett az ellenőrzött külföldi társaság fogalmának bevezetése és tartalmának meghatározása. Az ilyen formában definiált offshore cégek esetén az általánostól eltérő, szigorúbb, terhesebb szabályozást alkalmaznak (pl. adóalap meghatározás, adómérték, veszteségelhatárolás, forrásadók területén). Nincsen egységes definíció arra, hogy egy állam mit tekint EKT-nak, hiszen jelentős különbségek vannak világszerte az EKT-t alkalmazó országok között az ellenőrző befolyás mértéke és az elvárt társasági adó mértéke között, továbbá meglehetősen változatos a szankciórendszere is. Az Európai Unióban sem alkalmazta az összes tagállam az EKT szabályait, illetve az alkalmazók között is igen változatosak voltak az előírások, ezért az Adóelkerülési Csomag részeként harmonizáltan bevezették minden tagállamban annak érdekében, hogy a harmadik országokban működő, az elvárttól alacsonyabban adózó EKT profitja után az érintett tagállamban is történjen adófizetés.
Fenti gondolatmenet alapján például egy német üzletember által tulajdonolt oroszországi vevőkkel rendelkező Seychelles-szigeteki cégre adójogi szempontból akkor lehet azt mondani, hogy offshore vállalat (EKT), ha első körben annak minősül a német tulajdonosra irányadó jog alapján, mert egyáltalán nem biztos, hogy annak minősül a vállalkozás például az orosz adózási szabályok értelmében is. Ezért minden esetben meg kell vizsgálni külön a tulajdonos és külön a gazdasági partner országában irányadó adójogi rendelkezéseket – mondta a szakértő.
Feketelisták
Az EKT szabályozás mellett vagy attól függetlenül egyes országok feketelistát alkotnak azokról az országokról, amelyeknek az adó– és pénzügyi rendszere szerintük károsnak minősül, vagyis köznyelvi szóhasználattal élve offshore helyszíneknek minősülnek. A feketelisták közös jellemzője, hogy azon olyan országok szerepelnek, amelyeknek kisebb a társasági adó mértéke, mint a listát összeállító államban, illetve megkülönbözetési szempont szokott lenni az is, hogy adóügyekben, különösen információcsere kapcsán van-e közöttük együttműködés vagy kötöttek-e egymással kettős adózatás elkerüléséről szóló egyezményt. A feketelistához változatos szankciókat rendelnek, a leggyakoribb, hogy a listán szereplő országok irányába megvalósuló pénzmozgásokra forrásadót, vagy az egyébként alkalmazandó forrásadónál magasabb kulcsot rendelnek megállapítani. Van, ahol csak negatív ajánlásnak minősül a lista saját adózóik részére, amelynek célja, hogy a kereskedelmi kapcsolatokat az adódiplomácia eszközeivel mérsékeljék a két állam között. Ezen felül sok helyen inkább a diszkrétebb utat választják, vagyis fehérlistát készítenek az adózási szempontból „baráti” államokról. Ennek a módszernek az a következménye, hogy akik nincsenek rajta a fehérlistán azok quasi-offshore helyszínnek minősülnek.
Az Európai Unió Adóelkerülési Csomagjában külön helyet foglal el a külső adópolitikai stratégia, amely erőteljesebb fellépést igényel a tagállamokat egységesen hátrányosan érintő adórendszerekkel szemben. A stratégia megköveteli, hogy kommunikációs eszközöket is bevessenek olyan harmadik országokkal szemben, amelyek nem felelnek meg vagy nem hajlandóak megfelelni az uniós elvárásoknak. Az Adóelkerülési Csomag része volt egy közös feketelista elfogadása. A cél arra irányult, hogy egy egységes listát hozzanak létre az adózási kérdésekben nem kooperáló, illetve átfogó szabályozással nem rendelkező országokról. Első lépésben eredménytáblát készítettek a kockázatos országokról az Unióval ápolt gazdasági kapcsolatok, a stabilitás és a pénzügyi tevékenység alapján. A második lépésben a tagállamok döntöttek az egyes országok adóügyi átvilágításáról. Végül pedig elkészült az adóügyekben együtt nem működő országok jegyzéke.
A tagállamokat nem kötelezi a feketelista konkrét szankciókra, a cél inkább az, hogy a Bizottság szégyenpadra állítsa azokat, aki nem működnek együtt. A listához szankcióként azt rendelték hozzá, hogy a listán szereplő országok nem kaphatnak az Európai Uniós támogatásokból, továbbá a tagállami adózási szakembereknek jelenteniük kell majd az adóhatóságnak, ha ilyen országban bejegyzett társaságot észlelnek egy adótervezési konstrukcióban. Ezen felül a multinacionális vállalatcsoportok országonkénti jelentéstételek kapcsán van jelentősége; ha a listán szereplő helyszínnel találkoznak egy ügylet kapcsán, akkor azt ugyancsak jelenteni kell a nemzetközi adatcsere érdekében. A feketelista nem végleges, ugyanis a Bizottság időről-időre felülvizsgálja és frissíti a rajta szereplő országokat. A tagállamok szabadon dönthetnek arról, hogy alkalmaznak-e bármilyen szankciót a listán szereplő országokkal szemben, sőt van több tagállam, amely sokkal részletesebb saját listát is készített. A cikk írásakor az Európai Unió feketelistáján csupán 8 ország található:
- Amerikai Szamoa
- Fidzsi-szigetek
- Guam
- Omán
- Szamoa
- Trinidad és Tobago
- Amerikai Virgin-szigetek
- Vanuatu
Az első kiadott listánál egyébként nagy felháborodást okozott, hogy Dél-Korea és az Egyesült Arab Emírségek is rajta voltak, ráadásul az Egyesült Államok és egyetlen EU-s helyszín sem szerepelt a felsorolásban, annak dacára, hogy az IMF kutatás szerint az ún „fantom tőkebefektetések” jelentős része Luxemburgon keresztül valósul meg.
A fantom befektetésekkel kapcsolatos podcastot itt hallgathatja meg:
Az oldalon elhelyezett tartalom a Crystal Worldwide Zrt. megbízásából készült, a cikket egy független szerkesztőség írta, előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
Offshore regék és mondák – 2.rész: Fortélyos adózás igazgat
Az offshore cégek legfontosabb tudnivalóit az első részben összegyűjtöttük, de arról nem esett szó, hogy mit takarnak a midshore és az onshore kifejezések, illetve hogyan kapcsolódnak ehhez a világhoz a szabadkereskedelmi zónák. Ezeket vesszük sorra a nemzetközi adótervezéshez tartozó fogalmakat tisztázó sorozatunk második részében.
Vidéken terem a magyar adópaprika
Hazánk az Európai Unión belül a legalacsonyabb társasági adóval ösztönzi a cégeket arra, hogy nálunk vállalkozzanak, de létezik Magyarországon helyi iparűzési adó is, amelynek mértékét nem az állam, hanem az önkormányzatok határozzák meg. Megnéztük, miért és kinek jó ez.
Hazánkban vagy a Földközi-tengeren jobb az adóklíma?
Sokszor hallható üzleti körökben, hogy az EU egyik legkedveltebb helyszínei adózás szempontjából Málta és Ciprus – de vajon miben is különböznek a szigetországok a magyar szabályozástól? Cikkünkben megpróbálunk tiszta vizet önteni a pohárba.
Offshore regék és mondák - 1. rész: ami a törikönyvekből kimaradt
Hogyan keletkeztek az adóparadicsomok? Mi is az offshore? Sokan nem ismerik a kialakulásuk történetét és gyakran keverik az idetartozó fogalmakat. Kétrészes cikkünkben ezeket tesszük most helyre. Elsőként lássuk, meddig kell visszamennünk az időben, és hogyan alakult az offshore cégek történetének első két százada!
Igazságszérumot adnak az adótanácsadóknak
A tagállami adóhatóságok ezentúl személyesen a szakemberektől ismerhetik meg a nemzetközi (határokon átnyúló) adótervezési struktúrákat. A szabályozás lényege, hogy amennyiben agresszív adómegtakarítási módszerrel találkozik egy szolgáltató, akkor azt be kell jelentenie NAV-nak. Ám mint mindig, ezúttal is vannak kivételek. Mutatjuk, mi az, amire az uniós hatóságok vadásznak.
