Ez is a véletlen műve volt, egy szerencsés véletlen. Minden percét imádtam, főként, mert a legtutibb napon sikerült mennünk, hiszen ott volt Ed Sheeran. Elképesztő ez az ember, egy gitár és a hangja – táncosok, zenekar stb.?! Hagyjuk már! Egy tuti „utcazenésznek” még a Sziget Nagyszínpadon sincs ezekre szüksége. Jól nyomta!

Persze nagy volt a tömeg, és iszonyat meleg volt, de hálás vagyok, hogy nem esett az eső, és el sem tapostak.
Már értem miért rajonganak az emberek ezért a fesztiválért. Egész ottléted alatt tudsz valamit csinálni, hiába értünk oda már délután kettőkor nem unatkoztunk. Jöttünk mentünk a hatalmas területen, és mindenhol valamilyen látnivalóba vagy aktivitásba botlottunk. Az alkotóknak többféle workshop volt, a tudós palánták fejleszthettek biciklivel áramot, a bámészkodók kiállítást nézhettek, a boltkórosok pedig vásárolhattak.

A vacsorával sem volt gondunk, annak ellenére, hogy én mindenféle dolgot nem eszek. Volt lehetőség vegán étkezésre, de a húsimádók vagy a gluténmentesek is találtak maguknak harapnivalót. Persze az mindig kérdés, hogy az itteni gluténmentes vagy bármilyen speckó étel megfelel-e az előírásoknak, de, aki fesztiválozik az vagy készüljön ennivalóval, vagy ne válogasson és örüljön a lehetőségeknek.
Külön dicséret a sorban állóknak, türelmesen kivárta mindenki a sorát a pultok és a női mosdók előtt is :)

Koncertek és ami utána jött: a hatalmas tömeg ellenére, én semmit nem éreztem az utólag írt pánikhangulatból, mellettem senki nem menekült a pultokon át, és el sem ájultak. Tény, hogy jobban figyelhetnénk egymásra egy csöppet, de ez nem a koncerten, hanem rajtunk, embereken múlik. Sajnos bárhol fellöknek ugyanígy, ahogy itt nekem jöttek többször, és a moziban is ugyanígy elém ülnek, mint itt tette az a „kedves” kétméteres emberke, aki olyan ügyesen a százhatvan centim elé férkőzött. Utólag is köszi, addig legalább a kivetítőt láttam :) Sebaj, gyorsan visszavettem a helyem!

Miután végig hallgattuk Ed Sheeran-t (ahh, de jó is volt!), irányba álltunk, és elindultunk haza, hiszen szerda lévén másnap munka. A K-híd felénél járva viszont elkezdtem furán érezni magam, végig futott az agyamon, hogy mit ittam és mennyire lehetek részeg, de elég negatívra jött ki a mérleg. Körbe nézve láttam, hogy a velem lévő két rutinos játékos is kicsit meg van rémülve. Megkérdeztem tőlük, hogy mi a gáz? Kicsit mintha szédülnék – „megnyugtattak”, hogy nem szédülök, ez a híd! Hoppá: „…és az normális?” … „NEM”… Hál’istennek senki nem esett itt sem pánikba (legalábbis, ahol én voltam ott nem), le a kalappal a tömeg előtt, mert egész nyugodtan léptünk le a hídról. Utólag olvastuk, hogy ez tényleg para helyzet volt, és utánunk már szakaszosan engedték ki a tömeget, nehogy tragédia történjen a talán sosem renovált hídon.

A sok szép emlék között két rosszabb élmény férkőzött be csupán a fejembe: az egyik az említett K-híd kicsit sem felelős engedélyeztetése, a másik pedig a kevés kuka. Igen! Azt reméltem, hogy sokkal zöldebb lesz a fesztivál, de nem, hogy szelektívet még kukát is alig találtam, és a csikktartó fiolán és az elég hamar szétmálló szívószálakon kívül nem sok környezetbarát dologgal találkoztam. Bár tény, hogy a szigetlakók nagyon ügyelnek a tisztaságra, láttam már brutálisabb szeméthalmot gyártó fesztivált is, de ezen van még mit dolgozni. Tudom, hogy így is iszonyat sok munkát és tervezést tettek bele a szervezők, de bízom benne, hogy jövőre jobban fog menni. Merthogy innentől törzsvendég leszek úgy döntöttem!

Megfertőzött a Sziget feeling és már értem, hogy mire ez a nagy felhajtás!