Harcsa Veronika az egyik legismertebb mai jazzénekesnő Magyarországon, aki hat éve vezeti a Művészetek Völgyében a saját helyszínét. A Stenk Podcast legújabb adásában ő volt a vendégünk, és többek között beszéltünk arról, hogy miért számít még mindig rétegzenének a jazz, mik a hasonlóságok a punkhoz képest, milyen nehézségeken esik át egy kezdő énekesnő, és persze szóba került az is, amikor Ákos vagy éppen Németh Szilárd egyik kijelentésére reagált.

Az interjút az olvashatóság érdekében megszerkesztettük.

A jazz nem ijeszti el még mindig az átlag zenehallgatókat azzal, hogy túl komplex?

De, és ez olyan nagy kár! Azért baj, hogy sokan megijednek tőle, mert a jazz egy hihetetlenül széles skálát jelent, és ha bárki odajön hozzám, biztosan tudok neki olyan jazzt mutatni, ami neki bejön. Ha a népzenét szereti, akkor fogok tudni neki tetsző Dresch-felvételt mutatni, ha a rockzenét szereti, akkor meg mutatok neki Frank Zappát. Ha meg a komolyzenét szereti, akkor tudok mutatni olyan kortárs francia előadókat, vagy Gadó Gábort. Bármilyen zenéről beszélünk, van, ahhoz a szegmenshez tartozó jazz is. A jazz az inkább egy attitűd.

 Ezt szokták a punkra is mondani.

A jazznek vannak nagyon szofisztikált részei, de ahonnan eredetileg jön, az nagyon punk és nagyon lázadó. És ezt a jazz megőrizte úgy, hogy közben finomodott, és jöttek olyan műfajok, mint a lounge, amit az ember koktélozás közben hallgat.

Hallgatsz például ilyen "liftzenét"?

Hát, kénytelen vagyok a liftben hallgatni! Semmi bajom vele, de nem szoktam. Engem nem ez érdekel, hanem sokkal inkább a punkabb része. Egyébként éppen ezért bíztatok arra mindenkit, hogy jöjjön el a Művészetek Völgyébe, mert idén már hatodik éve vezetem a jazzudvart. Tíznapos a fesztivál, és napi öt koncertünk van, vagyis csak nálunk összesen ötven koncertet lehet megnézni. És én pont arra törekszem, hogy legyen elvetemült free jazz, legyen acid, legyen olyan jazz, ami biztosan nem veri ki senkinél a biztosítékot, és amire nagyon finoman, kellemesen lehet délután fröccsözni, de éjszaka is van egy állandó sáv, ahol meg elektronikával, hiphoppal vagy R&B-vel kevert jazzt lehet majd hallgatni.

Honnan jött az, hogy neked saját helyszíned legyen a Művészetek Völgyében?

A fesztiválon régóta szokás, hogy előadókhoz, zenekarokhoz, társulatokhoz köthető állandó helyszíneket hoznak létre. Előttem is már volt jazzudvar a Völgyben, de picike volt, és a szervezők úgy érezték, hogy a fesztiválhoz nagyon passzol ez a műfaj, és szerették volna megnövelni a volumenét a színpadnak. Konkrétan egy másik udvarba is átköltözött a jazz, hogy több ember beférjen hallgatóként. Engem meg azért kértek fel, mert így jobban kommunikálható az egész és több ember vonz, ha van egy háziasszonya is az udvarnak. Nekem pedig borzasztóan megtetszett ez a szerep, mert a magánéletemben is szeretek háziasszony lenni. Imádok bulit tartani, nagyon szeretek főzni a barátaimnak vagy a férjemnek, tehát ez egyáltalán nem áll tőlem távol. Ráadásul nagyon izgalmas feladat saját zenék mellett mások zenéit is bemutatni a közönségnek. Kicsit olyan, mintha lenne egy podcastműsorom, ahol mutogatnám a kedvenc felvételeimet.

(műsorvezető: Sajó Dávid, vágó: Molnár Réka, intrózene: Nóvé Soma)