Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Lehetetlen helyzetbe sodródott Theresa May brit miniszterelnök, akinek a Brexit-tervét szinte a teljes brit politikai elit a kukába dobná. Egyetlen esélye lehet: hogy senki nem tud jobbat.

Minden idők legunalmasabb dokumentumának nevezte a Mirror a Brexitről szóló megállapodást – a brit bulvárlap arra az 585 oldalas irományra utalt, amelyben a kilépés feltételeit részletezi London és az Európai Unió. A szöveg valóban nem egy Monty Python-szkeccs leirata, ám az elfogadása óta kialakult helyzet már komoly muníciót adna a brit humor jeles képviselőinek is.

Hol is tartunk?

Theresa May szerdán, egy öt órán keresztül tartó kormányülésen győzködte minisztereit – vélhetően – arról, hogy jobb alkut nem lesz képes senki kötni az EU-val a kilépés feltételeiről annál, mint amelyet másfél év kínlódás után összehoztak a tárgyalófelek.

Az 585 oldal „unalom” legmarkánsabb újítása a korábbi tervekhez képest az, hogy az ír-északír határ átjárhatósága érdekében addig meghosszabbítják az átmeneti állapotot, amíg nem sikerül tartós megoldást találni. Az átmenet, amely 2020 vége helyett „20XX”-ig (Jeremy Corbyn munkáspárti vezér szerint tehát 2099-ig) tart az uniós tagság meghosszabbítása, mivel a britek bennmaradnak az uniós belső piacon, épp csak a döntéshozatalban nem vehetnek részt. (És 2020 végéig még fizetniük is kell.)

Ha sporthasonlattal akarunk élni: ezt hívják öngólnak.

Ha egy műalkotással akarjuk jellemezni, valami ilyesmire gondolhatunk:

May sikere csupán néhány óráig tartott, reggel ugyanis kormánya tagjai olyan tempóban távoztak, mintha a süllyedő Titanicot kellett volna elhagyniuk. Cikkünk írásakor már heten mondtak le, köztük két miniszter.

A legmélyebb ütést Dominic Raab Brexit-ügyi miniszter vitte be May-nek. A politikus ugyanis akkor került erre a posztra, mikor elődje, David Davis elfogadhatatlannak tartotta May Chequers-javaslatát, mivel az szakított a korábbi „hard Brexit” hozzáállással. Mellesleg Raabról azt tartják, elődjéhez képest sokkal nyitottabb volt a brüsszeli tárgyalófelekkel (például szóba állt velük, még Brüsszelbe is ellátogatott, ha kellett), és kívülről úgy tűnhetett, maga is része volt annak, hogy ez lett a végső alku. Lemondólevele alapján ez annyira nem igaz.

Utódlása egyelőre kérdéses, miután a kiszemelt jelölt, Michael Gove környezetvédelmi miniszter a Telegraph szerint csak akkor vállalná, ha újratárgyalhatja a megállapodást. (Nem, ő egyelőre nem mondott le.)

May csütörtökön 2 óra 58 percen keresztül próbálta meggyőzni a brit parlament alsóházának tagjait.  A vitában még azt is bedobta, hogy ha nincs megállapodás, nem lesz Brexit sem – majd megeresztett egy félmosolyt. Ezzel a megoldással nyilván kibékülne ő is, ha már maradáspártiként 2016 nyara óta vezet egy olyan kormányt, amelynek kb. az egyetlen feladata a kilépés levezénylése.

A három óra eredményességéről annyit, hogy csaknem két óra után állt elő az első képviselő azzal, hogy neki tetszik a megállapodás. A végére pedig Jacob Rees-Mogg, a párt euroszkeptikus szárnya nevében kiállt, és közölte: támogatókat gyűjt képviselőtársai körében egy May elleni bizalmatlansági indítványhoz. Bejelentésének súlyát némileg rontotta, hogy a Westminster állandó Brexit-ellenes tüntetője, Steve Bray néhány méterről végigüvöltötte azt.

A kormányfő aztán magyar idő szerint hat órakor kiállt, és megpróbálta a lehetetlent: maga mellé állítani képviselőtársait és a brit közvéleményt. Valahogy így:

  • Ha nem visszük tovább a mostani megállapodást, annak kiszámíthatatlanok a következményei
  • Nehéz és kényelmetlen döntéseket kell hozni, de ez a legjobb verzió
  • Senki nem állt elő alternatív megoldással, amely biztosította volna az ír határ átjárhatóságát.

Mi jöhet most?

Röviden? A totális zűrzavar. De mivel ezt már annyiszor írtuk le 2016. június 24-e, Brexit-népszavazás utáni nap óta, hogy magunk is unjuk, megkíséreljük felvázolni a következő hónapok történéseit.

A pártbeli bizalmatlansági indítványhoz 48 támogató levél kell, ha ez összejön – Jacob Rees-Mogg reményei szerint még a héten – jövő hét elején szavazhatnak is róla. Ha May nyer, akkor 12 hónapig biztonságban érezheti magát, hiszen addig nem lehet újabb hasonló indítvánnyal élni. Ha veszít, meg kell találni az utódját a konzervatívok között.

Hangos önjelölt megmentőből nincs hiány – Rees-Moggon kívül elég csak Boris Johnson volt külügyminiszterre gondolni, de felmerült már a most távozó Dominic Raab neve is –, kérdés, ki lesz olyan bátor, hogy May lehetetlen küldetését továbbvigye.

A Twitteren persze erre is tudják a választ:

Nagyjából hasonló forgatókönyv egy előre hozott parlamenti választásé is: valószínűleg kevés olyan politikus akad, aki hajlandó lenne magára vállalni a rossz megállapodást vagy – ami ebben az esetben valószínűbb – a megállapodás nélküli Brexitet.

A parlament a tervek szerint valamikor december elején voksol a megállapodásról. A jelenlegi állás szerint May-nek nincs esélye arra, hogy megszerezze a többséget – figyelembe véve azt is, hogy már saját kormányán belül se nagyon van meg a többségi támogatás –, így a következő két hétben kell valahogy meggyőznie képviselőtársait. Ha ez sikerül, gyakorlatilag semmi nem áll a rendezett Brexit és May útjában, ha nem, 21 napja van, hogy újabb tervvel álljon elő a 17 hónap alatt összehozott mostani helyett.

A mostani alku méregfogát úgy húzhatja ki, ha az XX éves átmenetet garantáltan rövidebbre fogja, ami a tárgyalások eddigi menetét elnézve nem valószínű.

Dönthet persze maga is úgy, hogy visszavonja a javaslatot és egy újat dolgoz ki – ezzel viszont még az eddiginél is megalázóbb helyzetbe sodorja magát. (Pláne, hogy az EU jelenleg kizárja a tárgyalások újrakezdésének a lehetőségét.)

Van még egy lehetőség: a második népszavazás. Ezt a lehetőséget May kizárja, mondván, a brit nép már döntött a kérdésről. Ellenfelei – köztük Jo Johnson közlekedési államtitkár, aki múlt héten nyújtotta be lemondását – viszont azzal érvelnek, hogy ez a Brexit már köszönőviszonyban sincs azzal, amit annak idején ígértek a brit népnek.

Attól most tekintsünk el, hogy csütörtökön maga May ismerte el parlamenti beszédében, hogy a referendumot indítványozó David Cameron miniszterelnöknek sem volt terve az elválással kapcsolatban, szóval ígéretek helyett inkább vágyálmokról lehetett beszélni annak idején.

Egy biztos – legalábbis a Bloomberg brüsszeli irodavezetője szerint: az EU 27-ek mindenképpen megtartják a november 25-re tervezett csúcstalálkozójukat. Ha a Brexit-megállapodás lesz, azért, ha nem, akkor meg azért, hogy próbáljanak meg nyomást gyakorolni a britekre.

A legbiztosabb dolog azonban a Downing Streeten most az: miniszterelnökök jönnek és mennek, de Larry marad.