Milf, avagy tabudöntő párkapcsolat a színpadon

Megdöbbentem, amikor elmeséltétek, hogy a nagy korkülönbség okán milyen sértések értek titeket. A Milf azonban nem erről szól, hanem egy 43 éves, kétgyerekes anyuka mindennapjait mutatja be 2023-ban: a női lét kiszolgáltatottságát és az ebből fakadó társadalmi problémákat.

Pető Kata: Rögtön, ahogy megismerkedtünk, érezni lehetett az ellenállást a bennünket körülvevő közegben, és tudtuk, hogy nehéz lesz mások normalitásról alkotott véleményével összeegyeztetnünk a kapcsolatunkat. A darab arról is szól, hogy a külvilág mennyire meg tudja nehezíteni az ember mindennapjait. Nagyon szabadnak és magabiztosnak kell lenni ahhoz, hogy a meglepő és negatív reakciók ne befolyásolják az estéinket vagy a döntéseinket.

Sikerül függetlenítenetek magatokat az ilyen élményektől?

Kata: Végeredményben igen, de vannak nehéz pillanatok, napok. Már attól kezdve különböző bántó címkéket aggattak rám, hogy egyedülálló anyuka lettem, de meglepett, amikor még közeli ismerősök is milfnek neveztek. Az járt a fejemben, hogy „te jó ég! Itt tart a világ, hogy az, hogy mi belevágunk egy komoly kapcsolatba, pornókategória?”. Ekkor döntöttem el, hogy ez lesz a darab címe.

Rohonyi Barnabás: Megdöbbenve tapasztaltuk, hogyan tudnak kategorikusan elutasítóvá válni hirdetetten elfogadó közeghez tartozó emberek is, amikor olyan helyzettel találkoznak, amiben magukat nem vagy nehezen tudnák elképzelni. Ilyenkor rögtön az első pillanatban látni lehet egy ember szemében, hogy mi a véleménye. Az elutasítás gyakran az ismeretlentől való félelemből fakad, és később jó esetben megváltozik.

Kata: A darab hosszú gondolatmenet arról, hogy mit jelent 43 éves nőnek lenni: hogyan nevelem a gyerekeimet, miként definiálom magamat egyedülálló anyaként, vagy olyankor, amikor együtt vagyok valakivel; mennyire befolyásol az, ha a társam jóval fiatalabb nálam, és a korábban megélt kapcsolataim vagy a gyerekkorom hogyan hat a jelenlegi érzelmi reakcióimra. Mintha az én agyamban lennénk, illetve Csanaki Eszterében, a főhősében. Gyakori az a vélekedés, hogy ennyi idősen egy kétgyermekes anya már elhasznált, és meglepő, ha nem így van.

Barnabás: Agyonszexualizált világban élünk. Ha egy negyvenes anyuka jól néz ki, ráadásul színpadra is áll, elkerülhetetlenül gondolatokat, vágyakat ébreszt, átkerül a fantáziavilágba, és olykor annak abba az eltorzult részébe, amit a pornóipar vezérel. Ezt a dimenziót az elérhetetlenség érzése teremti meg. A vonzalom tárgya pedig a tapasztalt nő maga.

Esküszöm, eddig nem is ismertem ezt a szót!

Kata: Amikor tíz évvel ezelőtt először neveztek milfnek, csak kacarásztam rajta, mert nem tudtam, mit jelent. A hangzásából valami kedves dologra gondoltam, ott állt mellettem a kisfiam is. Még meg is köszöntem a megjegyzést, mert azt hittem, dicséret. Később otthon megnéztem, mit jelent az, hogy milf, aztán ennek hatására nagyon zavarba jöttem és dühös lettem.

Barnabás: A milf magyarra fordítva és finomítva: „a szexi anyuka, akivel lefeküdnék”. Sokan nem tudják, mit jelent, inkább a fiatalabb generáció ismeri a szót. Van férfi megfelelője: dilf, filf és gilf is (vonzó apa; középkorú, de fitt apa; fitt nagypapa – a szerk.).

Hogyan teremtett az elkeseredés kreatív alkotói energiát?

Kata: Nem voltam elkeseredve, inkább rögtön érdekelni kezdett, hogy mi ez a jelenség. Figyeltem és felhasználtam a tapasztalataimat. Mindig is foglalkoztattak a párkapcsolati témák, mert ahhoz képest tudom magamat megfogalmazni, jól vagy rosszul érezni, az értékeimet definiálni, hogy éppen ki mellett vagyok. Nem a mi kapcsolatunk részleteinek feltárása az előadás lényege, hanem az a stádium, ahová Barni mellett eljutottam. Úgy éreztem, érdemes a korábbi kapcsolati élményeimről, küzdelmeimről beszélni: minden olyanról, ami 43 éves koráig egy anyukával megtörténhet.

Nem fogalmazódtak meg bennetek kételyek a darab kapcsán, nem féltetek a közös munkától? Hiszen mégiscsak a magánéleteteket viszitek a közönség elé, és nem is hétköznapi munkafolyamat eredményeként.

Barnabás: Bíztam az írók, Kovács Viktor és Kovács Dominik, a rendező, Gergye Krisztián és a magunk ízlésében. Nem szennyeskiteregetésről, hanem olyan kapcsolati helyzetekről van szó, amelyeket valamilyen szinten bárki a magáénak érezhet. A történet középpontjában Csanaki Eszter, a milf áll, de sok férfi szereplője van a darabnak, akik formálják és/vagy deformálják a címszereplő sorsát. Az előadás nemcsak azzal foglalkozik, hogy milyen egy 18 év korkülönbséggel megélt kapcsolat, hanem a nőiség és a nőiesség megannyi problémájával és szépségével. Biztos voltam benne, hogy nagyon élvezem majd a munkát, de izgultam amiatt, hogy milyen lesz Katának velem dolgoznia. Szimpatikus lesz-e számára a munkastílusom, a tempóm, az ötleteim; a gondolataim a készülő jelenetekről, az előadásról.

Kata: Láttam már kapcsolatokat tönkremenni közös munka során, de fel se merült bennem, hogy ez lenne a mi sorsunk. Akkor sem, ha egy ilyen próbafolyamat erős teremtő erővel bír, amely közben mindkettőnknek kiéleződnek a reakciói, és érzékenyebbé válunk. Majdnem olyan, mint a közös gyerekvállalás, amiről csak akkor derül ki, hogyan képzelték el a szülők, amikor már valósággá válik, nem pedig a tervezgetés során.

Próbálom eltávolítani a személyemtől ezt a szerepet, de nem egyszerű, és teljesen nem is lehetséges; a színlapon is az szerepel, hogy Milf: Pető Kata. Keskeny a határ a személyes vállalás és a szerep között, és ezzel játszunk is a darab során. Hagyományos jelenetek, stand upok és belső monológok váltják egymást. Más és más az attitűdjük a megszólalásaimnak: van, amikor a nézőkhöz beszélek, van, hogy monologizálok, és olyan is, amikor a jelenetek során Barni szerepeivel folytatok párbeszédet. Ezek az emlékeimből összegyúrt figurák, és egy-egy férfiban gyakran másik öt tulajdonságát sűrítjük össze.

Zenés, önironikusan humoros darabra készülünk, operarészleteket használunk fel, Matisz Flóra pedig a technótól a trubadúrdalon át a végtelenül kommersz rap- és a trash popzenékig sokféle stílusban komponált, aminek a sztori szempontjából mindig célja és jelentősége van. Kovács Viktor és Kovács Dominik a velem készített interjúkból írták a darabot, teremtettek világot, ami a próbák során Gergye Krisztián stand up szövegeivel egészült ki. Eszter, a főszereplő operakritikus, Isti pedig a kollégája a szerkesztőségből. Fontos volt, hogy a valódi környezetünkhöz hasonló közeget mutassunk be. A látványt Gergye Krisztiánnal és Isépy Andorral együtt alkottuk meg, a jelmezek pedig Nagy Fruzsina tervei alapján készültek. Minden, helyenként a szöveg is rózsaszín szívószállal ivott „milfshake-re” hasonlít, amivel a giccset kerülgetjük, ízlelgetjük.

A darab ízlésvilága tehát éppúgy feszegeti a határokat, mint a 18 éves korkülönbséggel megélt kapcsolat kérdése.

Kata: Inkább csak erős állításokra épül. Barni volt az első férfi az ismerőseim közül, aki egy idő után negatív élményként említette, hogy a darabokban, amelyekben játszik, gyakran félmeztelenre vetkőztetik. Bennem addig fel sem merült, hogy ez egy férfi számára is zavaró lehet, kizárólag női problémának hittem. Elszégyelltem magam, hogy milyen korlátolt és érzéketlen vagyok. Azt hittem, erre csak büszke lehet egy férfi, pedig emberi, és nem nemhez fűződő kérdés, hogy a külsőnk vagy a képességeink, a tehetségünk alapján ítélnek-e meg minket. Nehéz mit kezdeni a testszégyenítéssel, és azzal, hogy miként néz ki egy 43 éves nő teste egy 25 éves férfié mellett. Szerintem ez egyszerre gyönyörű, izgalmas és félelmetes.

Barnabás: A milf szót sokan használják úgy, mintha menő dolog lenne. Arról a totális abszurditásról is beszél a darab, hogy a mai világban már-már büszkének kéne lennie egy anyukának a szexuális tárgyiasítására. A test mint eszköz nagy szerepet játszik az előadásban.

Kata: Ebben élünk, ebben nőnek fel a gyerekeink, és rengeteg frusztráció tevődik ránk. Hiába hangoztatjuk, hogy nem a külső a fontos, hogy fogadd el magad úgy, ahogy vagy, ez nehezen tud mindennapi valósággá válni, mert közben a média olyan magasra teszi a kinézeti lécet, ami mindenkiben szorongást kelt. Bár nem ez a jellemző, vannak olyan napok, amikor az öregedéssel kapcsolatos frusztrációmat erősíti, hogy gyönyörű fiatalember mellett élek, ezért jólesik erről beszélni. Remélem, hasznos lesz, hogy megosztom az erre vonatkozó gondolataimat, benyomásaimat.

Barnabás: Az előadásban sok kellemetlen, traumatikus helyzet jelenik meg, és voltak próbák, amikor nehezemre esett objektívnek maradni. Figyelek rá, hogy ezekbe ne feszüljek be, hanem kreatív energiává alakítsam a bennem felgyülemlő érzéseket. Kata nagyon ügyesen segített át ezeken a pillanatokon, a próbafolyamatot óriási figyelem, kedvesség és türelem jellemezte. Mindenről lehetett beszélgetni, bármit meg lehetett kérdezni az alkotótársaktól, és ez nem általános dolog, noha annak kéne lennie. Fontos volt, hogy a durva jelenetekben is megtaláljuk a humort, az ellenpontokat, hogy szakmai szemmel tekintsünk rájuk, és bátran merjünk hozzájuk nyúlni, természetesen megtartva az egymás iránti tiszteletet, érzékenységet és tapintatot.

Kata: Beszélek a korlátaimról is. Arról, hogy sokkal szabadabban gondolkodónak hittem magam annál, mint amilyen valójában vagyok. Remélem, hogy ha ezt felvállalom, akkor talán mások is elgondolkodnak azon, mennyire hajlamosak az ítélkezésre. A megbélyegzésünkből adódó fájdalmak személyes megfogalmazásúak, és abban bízom, hogy ha valaki látja ezt a darabot, több empátiával tud majd kezelni hasonló helyzeteket.

Barnabás: Remélem, jó partner és támasz vagyok Kata számára ahhoz, hogy a legösszetettebben és a neki legmegfelelőbb módon tudjon beszélni az előadásban felmerülő dolgokról. Ritka lehetőség ilyen produkció születésében részt venni: olyan színházi nyelvet és formát használunk, amellyel nagy élvezettel tudok dolgozni. Remek kihívás, de kicsit félek is tőle, mert úgy érzem, néha nehezebben simulok bele olyasmikbe, amiket Krisztián vagy Kata látszólag könnyedén megugrik. A lazaságuk, a szakmai profizmusuk és a bátorságuk imponál és motivál; szeretném magamról azt hinni, hogy én is ilyen vagyok vagy lehetek. Katát csodálatos színésznőnek tartom, és olykor úgy érzem, fel kell nőnöm hozzá. Az előadás minden pillanatát szeretem vele játszani, és remélem, ezt a nézők is megérzik.

Kata: Annál hatásosabbat, mint hogy egy férfi támogat egy nőt abban, amiről beszélni szeretne, nem tudok felmutatni. Attól, hogy Barni is játszik benne, nem „szegény kis anyuka panaszai” a történet. Amikor valaki sem emberi, sem női minőségében nem tudja magát értékelni, gyakran megtalálja azt a közeget, amiben még lejjebb nyomják. A női lélek számára gyógyulást hozhat, amikor egy férfi támogatói jelenlétét megtapasztalja; valakiét, aki nem akarja kihasználni a gyengeségét, hanem csak tölti bele a bizalmat, és erősíti az önbizalmát. Nagy lépés ahhoz, hogy el merjem hinni: áll mögöttem valaki, és ha leesek, megtart. Nem ehhez vagyok szokva.

Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu