Interjú

„Mindenképpen káros lesz Magyarország számára”

Herman János korábbi külügyi államtitkár, volt NATO- és EU-nagykövet

Külpol

Mit jelent az, hogy az akadékoskodó Magyarországot egyre látványosabban kerülik meg mind a NATO-ban, mind az Európai Unióban? Merre tart a kormány külpolitikája, és mi a köze Hende Csabának Cristiano Ronaldóhoz? Az elmúlt évtizedek egyik befolyásos diplomatáját kérdeztük többek között ezekről.

Magyar Narancs: Néhány nappal ezelőtt derült ki, hogy Jens Stoltenberg NATO-főtitkár annak ellenére is összehívja április elején a szövetség NATO–Ukrajna Bizottságának miniszteri szintű ülését, hogy ez ellen a magyar külügy ellenvetést jelentett be. Hogyan érdemes ezt értelmezni? Valóban megelégelték a magyarok állandó ellenállását?

Herman János: A NATO-ban a vétózás vagy blokkolás, egyszóval a különvélemény érvényesítése ritka, de nem példátlan. A magyar kormány viszont egyre gyakrabban marad egyedül a véleményével az Európai Unióban, a NATO-ban, sőt újabban más nemzetközi fórumokon is. A NATO-beli magyar fellépés csak azt mutatja, immár itt is megtesszük azt, amit máshol már jó ideje. Ez fordulat, hiszen egy ideig úgy tűnt, Magyarország ettől legalább a NATO-t megkíméli. Ami a konkrét esetet illeti, megnéztem a NATO idevágó okmányait. Az a benyomásom, nem lehet megmondani, hogy a főtitkárnak tételesen jogában áll-e akkor is összehívni egy bizottságot, ha ezt valamelyik tagország ellenzi. Így azt gondolom, hogy itt politikai mérlegelésről van szó. Hiszen a főtitkárnak, még akkor is, ha formálisan jogában áll a bizottságot összehívni, legalábbis meg kell gondolnia, hogy megteszi-e akkor is, ha az egyik tagállam ellenzi. Stoltenberg főtitkár ezek szerint úgy érzi, hogy ezt megteheti, sőt meg is kell tennie, a magyar tiltakozás ellenére is.

A döntésnek így politikai üzenetértéke van. Hogy ez mi? Alighanem az, hogy felhalmozódott már az ellenérzés a magyar blokkolással vagy vétózással szemben. Akár ellenünkben is biztosítani fogják a kielégítő működést.

MN: A hágai Nemzetközi Büntetőbíróság Vlagyimir Putyinra kiadott elfogatóparancsára reagáló uniós nyilatkozatokat is blokkolta a magyar kormány. Azt ugyan kikérik maguknak, hogy vétóztak volna, ámde mégsem írták alá sem az Európai Külügyi Szolgálat, sem a tagállamok igazságügy-minisztereinek a döntést üdvözlő közleményét. Van jelentősége, hogy ez vétó volt-e valóban, vagy „csupán” alá nem írás?

HJ: Ami a lényeget illeti, ez csak bűvészkedés a szavakkal. Mi több, visszaélés azzal, hogy a hétköznapi emberek nem ismerik pontosan azokat a fogalmakat, amelyekkel az EU-ban dolgoznak. Ha a nemzetközi porondon jelentős esemény történik, arra az EU minden alkalommal közleményben reagál. Ez két szinten születhet meg. Egyfelől, ha sikerül megszerezni az összes tagállam egyet­értését, akkor a nyilatkozat az Európai Unió nevében hangzik el. Másfelől, ha van tagállam, amely nem ért egyet a nyilatkozat kiadásával vagy valamivel annak a szövegében, akkor azt nem az EU, hanem a főképviselő nevében adják ki. Lehet azt mondani, hogy ez nem vétó, pusztán blokkolás. De hát így is, úgy is az a lényeg, hogy Magyarország megakadályozta azt, hogy megszülessen – ráadásul ismét Oroszország kapcsán – a közös álláspont. Ahogy az ilyen helyzetek szaporodnak, úgy nő az ellenérzés és a frusztráció, Magyarország megkerülése pedig alighanem ennek az egyre keserűbb tapasztalatnak az eredménye. Stoltenberg NATO-főtitkár nyilván azért is tud meghozni egy ilyen döntést, mert tisztában van vele, hogy ez nem fog ellenérzéssel találkozni egyetlen másik tagállam részéről sem. Számára ebben tehát nincs veszély.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk