Mindenkinek jusson hely

„A budapesti családok átlagos jövedelme 30 százalékkal haladja meg az országos átlagot, ugyanakkor a lakásárak 100 százalékkal, a lakásbérleti díjak pedig 60 százalékkal magasabbak az országos átlagnál. Ma Budapesten lakhatási válság van, mely nemcsak a legszegényebbeket, hanem a budapesti társadalom széles rétegeit érinti.” A fenti megállapítást a 2021 elején készült Integrált Városfejlesztési Stratégiában olvashatjuk, mely dokumentum egyebek közt arra keres megoldást, hogy miként lehetne a fővárosban a megfizethető bérlakások számát növelni; ennek érdekében javasolja a Fővárosi Lakásügynökség létrehozását.

A fővárosban jelenleg több mint 1,7 millió ember él, az elmúlt években a város népességszáma stagnál: a beköltözések mellett a megfizethetőbb lakhatást és zöldebb környezetet keresve egyre többen költöznek az agglomerációba. A kutatások szerint a budapesti háztartások 60–70 százaléka nem tudja megfizetni a piaci lakbért, vagy nem tudja törleszteni a lakáshitelt, ha nincs mögötte családi támogatás. Ez nem meglepő, hiszen mind a lakásárak, mind a lakásbérleti díjak elszálltak az elmúlt években: a Habitat for Humanity Magyarország 2021-es éves lakhatási jelentéséből kiderül, hogy míg Budapesten 2011 és 2019 között az átlagos családi jövedelem 30 százalékkal nőtt, addig a lakásárak 250, a lakbérek pedig 130 százalékkal. Ez a koronavírus-járvány kezdeti szakaszában 13 százalékkal mérséklődött ugyan, de 2021 márciusa óta ismét emelkednek az árak, a piac visszarendeződni látszik. 2021 májusában egy fővárosi egyszobás lakás bérleti díja a havi nettó átlagkereset 43 százalékát tette ki.

A szakadék szélén

Ráadásul minden felmérés és adat egy irányba mutat: Budapesten nagyon kevés a megfizethető bérlakás. Ez pedig, ahogyan a szakértők is figyelmeztetnek, nem­csak a szegényebb rétegeket érinti, hanem a középosztályt is. Ahogyan Hegedüs József közgazdász, szociológus, a Városkutatás Kft. munkatársa megjegyzi, a lakosság akár 30–40 százaléka is lehet olyan helyzetben, hogy nem tudja megfizetni a piaci lakbéreket, és nem tud lakást vásárolni. „Ebből következik, hogy ezek az emberek kiszorulnak a városból; túl sokat, a jövedelmük 35 százalékánál akár többet is költenek a lakhatásukra; túlzsúfolt, alacsony komfortú lakásokban élnek; vagy még mindig a szüleikkel. A mai magyar lakáspolitika ennek a tömegnek az igényeit nem veszi figyelembe. Pedig felnőtt egy olyan réteg, amely nem tud igénybe venni családi segítséget, és kényszermegoldásokat kell alkalmaznia.” Hegedüs szerint ezek az emberek egyre több kockázatnak vannak kitéve: ha valakinek például megromlik az egészsége, átmenetileg elveszíti az állását, vagy családi problémái adódnak, rövid időn belül a lakhatása is veszélybe kerülhet.

Egy ilyen helyzetben az önkormányzati bérlakások megoldást jelenthetnének – már ha volna belőlük elég, és a rendszer hatékonyan működne. A budapesti önkormányzati bérlakások 97 százaléka a kerületi önkormányzatok kezében van, a főváros tulajdonában mindössze 3 százalék – ez 1246 bérbe adható lakás. „A cél egyértelmű: bővíteni kell a megfizethető bérlakások szektorát, ami egyszerre terjedne ki a lakhatás megfizethetőségére és biztonságának a javítására” – mondja Misetics Bálint, a főpolgármester lakás- és szociálpolitikai főtanács­adója. – „Erre két alapértelmezett társadalompolitikai eszköz állna rendelkezésünkre: a köztulajdonú bérlakások számának növelése és a lakástámogatások rendszere. Az elsővel az a probléma, hogy a főváros nem tud nagy számban építeni vagy vásárolni ingatlanokat, mert ehhez nincs elegendő forrása; a másodikkal pedig az, hogy a magánbérleti szektor alulszabályozott, és a szektorban uralkodó informalitás miatt gyakran a meglévő szabályoknak is nehéz érvényt szerezni. Vagyis találnunk kell egy olyan megoldást, amely a jelenlegi állomány igazságosabb és hatékonyabb hasznosítása mellett a megfizethető bérlakások számának bővítését is lehetővé teszi, mégpedig jelentős kezdeti tőkebevonás nélkül.”