×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

Két titkos beszéd

 

Ha ez ember kommunikációs szempontból próbál megvizsgálni egyes történelmi jelentőségű politikai beszédeket, óhatatlanul is felmerül a megcélzott közönség kérdése, és egyáltalán a beszéd célja. Ki és hova akarja magát átpozícionálni, milyen új szerepet oszt ki magának a beszédben, és végül, a beszédet hogyan fogadja a szélesebb nyilvánosság. Hruscsov halála után fél évszázaddal két, látszólag távol eső beszéd hasonlóságaira szeretném felhívni a figyelmet – olvasható a Huszárvágás Blogon.

A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának XX. kongresszusának utolsó napján, 1956. február 24-én este terjedni kezdett a hír: a kongresszus a külföldi vendégek és a testvérpártok kizárásával még folytatódni fog. Február 25-én, röviddel éjfél után hangzott el Hruscsov híres-hírhedt titkos beszéde, a személyi kultuszról és Sztálin szerepéről. A beszéd alatt többen rosszul lettek. Nem sokkal később John Rettie, a Reuters tudósítója egy szovjet ismerősétől értesült a beszédről. Rettie élete végéig meg volt győződve arról, hogy maga Hruscsov szivárogtatta ki rajta keresztül Nyugatra a beszéd tényét.

Nyikita Szergejevics Hruscsov (Bécs, 1961) és Gyurcsány Ferenc (Davos, 2007)

Maga a beszéd teljes terjedelmében úgy került ki, hogy egy bizonyos Wiktor Grajewski nevű lengyel-zsidó újságíró barátnője Edward Ochab lengyel pártfőtitkár titkárságán dolgozott gépírókisasszonyként. Március folyamán Hruscsov a beszéd írásos példányait már szétküldte a testvérpártoknak, s így Grajewski, amikor munkahelyén kereste fel barátnőjét, észrevett egy példányt barátnője íróasztalán. A barátnő megengedte, hogy hazavigye elolvasni. Grajewski azonban ekkor már a kivándorlás (alijázás) gondolatával foglalkozott, s így a dolog kapóra jött neki.

Beállított az anyaggal a varsói izraeli nagykövetségre, ahol a katonai felderítés, a Sin Bét munkatársa azonnal lefotografálta a szöveget. Cserében Grajewskinek segítettek a kivándorlásban. A titkos beszéd szövegét azután átadták a CIA-nek, amely a New York Timesnek „szivárogtatta ki” június elején. Az ügyről személyesen Alen Dulles intézkedett és informálta Eisenhower elnököt. Dulles úgy gondolta, hogy élete legnagyobb titkosszolgálati fogását csinálta meg.

Vajon mit ért el a titkos beszéddel Hruscsov? „Stéphane Courtois francia történész szerint Hruscsov titkos beszédével lefektette a párton és társadalmon belüli kollektív és szelektív felejtés alapjait, megteremtette a hatalom legitimációjának új kereteit. Hosszú távon Lenin és Sztálin szétválasztásával megalapította a „jó kommunizmus mítoszát”, amelynek hatalmas sikere lett mind Oroszországban, mind a nemzetközi kommunista mozgalomban, mind a nem kommunista világban.” – idézte fel Háhner Péter.

Nos, ebben kétségtelenül van valami, amit úgy foglalhatunk össze: menekülőutat kínált azoknak, akik továbbra is hinni akartak a kommunizmusban. (Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy az Európai Unió dokumentumaiban is sokszor találkozhattunk a „sztálinizmus” megnevezéssel a „kommunizmus” helyett.) Vajon tényleg sikerült ez neki? A valóságban nagyon is komoly csapást mért a beszéddel a Szovjetunió imázsára és magára a kommunista mozgalomra is. Maguk a szovjet vezetők is így gondolták.

Hruscsov az ominózus XX. kongresszuson (Wikimedia)

Az SZKP Politikai Bizottságának 1984. július 12-i ülésének jegyzőkönyvéből idézünk, amelyet Vlagyimir Bukovszkij közölt "Moszkvai per" című könyvében:

Usztyinov: Az én véleményem szerint viszont Malenkovot és Kaganovicsot vissza kellett volna venni a pártba. [Meg akarták puccsolni Hruscsovot, ezért az utóbbi kipenderítette őket.] Végül is kiváló vezetők voltak. Megmondom úgy, ahogy van: ha nem lett volna Hruscsov, akkor nem lett volna határozat ezeknek az embereknek a pártból való kizárásáról. És egyáltalán nem lettek volna azok a felháborító visszásságok, amelyeket Hruscsov engedett meg magának Sztálinnal szemben. Sztálin, bármit mondjanak is, a mi történelmünk. Egyetlen ellenség sem okozott annyi kárt, mint amennyit Hruscsovnak a mi pártunk és államunk múltjával, valamint Sztálinnal kapcsolatos politikája.

Tyihonov: Ha nincs Hruscsov, akkor nem is zárják ki őket a pártból. Hruscsov az egész világ szemében beszennyezte és befeketítette a politikánkat.
Csebrikov: Ezen kívül Hruscsov idején egy csomó embert egyébként is törvénytelenül rehabilitáltak. Arról van szó, hogy ezeket nagyon is helyesen büntették meg. Mint például ezt a Szolzsenyicint.
Usztyinov: Hruscsov tevékenységének értékelésében én, mint mondani szokás, mindhalálig kitartok. Nagyon sok kárt okozott nekünk. Gondolják csak meg, mit tett a történelmünkkel, Sztálinnal.
Gromiko: Helyrehozhatatlan csapást mért a világ szemében a Szovjetunióról kialakult pozitív képre.
Usztyinov: Nem titok, hogy a nyugatbarátok sosem szerettek bennünket. De Hruscsov olyan érveket, olyan anyagot adott a kezükbe, ami hosszú évekre rossz színben tüntet fel bennünket.
Gromiko: Gyakorlatilag ennek köszönhetően jelent meg az „eurokommunizmus” is.
Tyihonov: És mit művelt Hruscsov a gazdaságunkkal? Jómagam történetesen a Népgazdasági Tanácsnál dolgoztam.
Gorbacsov:. És a párttal, ahogy kettéosztotta ipari és mezőgazdasági pártszervekre!

Hruscsov Sztálin mellett balra egy propaganda-fotón az 1930-as évek végén

A fenti párbeszédnek akár az „elégedetlen magyar szocialista politikusok egymás között 2010 körül” címet adhatnánk, néhány elem kicserélésével. Nos, Hruscsov és Gyurcsány Ferenc kétségtelenül számos vonásban különbözik. Abban azonban egészen biztosan hasonlítanak, hogy mind a ketten a mozgalmuk megújítását akarták elérni, s ehhez egy faramuci eszközt, a titkos beszéd műfaját választották. Így a másfél évtizede elhangzott titkos beszéd, a hírhedt őszödi beszéd kapcsán néhány kérdésre szeretném felhívni a figyelmet.

Először is arra, hogy nem a titkosság maga okozta-e a legtöbb politikai kárt? Talán ha ezt Gyurcsány Ferenc kicsit kulturáltabban, visszafogottabban, nem a nyilvánosság kizárásával mondja el, akkor lehet, hogy nem is emlékeznénk az egészre! Azután az a mód is kérdéses, ahogyan kiszivárgott. A titkosszolgálati érintettség itt is adódik, hiszen az őszödi kormányüdülőben a felvételt készítő Eduardo Rózsa-Flores fiatalkora óta kipróbált nemzetközi ügynök volt.

Az a kérdés is felmerül, hogy maga Gyurcsány Ferenc szivárogtatta-e ki a felvételt? Vagy csak akarta, de a zavaros hátterű Szabó Bálint által megnevezett szocialista politikusok, vagyis „Katalin, Imre és Ferenc” megelőzték? De akkor mit keresett Szabó Bálint – mint utóbb kiderült, Gyurcsány hűséges híve – Eduardo Rózsa-Flores lakásán „Katalin, Imre és Ferenc” érkezésekor? A kommunikáció-elmélet és gyakorlat izgalmas kérdése továbbá, hogy a katasztrofális kormányzást („nem csináltunk semmit négy évig”) hogyan próbálják azóta is átkeretezni? Sőt, magát az elhangzottakat is a beismerő vallomás kategóriájából (a hazugságbeszédből) hogyan igyekeznek lényegében szerelmi vallomássá (igazságbeszéddé) maszkírozni? Ki dolgozta ki a kommunikációs paneleket és milyen magyarázat keretében adták oda „a legbefolyásosabb lapok vezetőinek, és vezető publicistáinak”? Azt már csak egészen távoli párhuzamként szeretném hozzátenni, hogy Hruscsov párton belüli reputációját a magyar forradalom elleni keménykezű fellépéssel állította helyre, s Gyurcsány is talmi sikert könyvelhetett el pártjának és kormányának a 2006 szeptemberi megmozdulások szétverésével, majd az október 23-i lovasrohammal.

És végül, talán a legfontosabbal zárjuk. Gyurcsány Őszödön azt mondta, hogy „reform vagy bukás”. Hruscsov óta ez kísérti a baloldalt. És az is, hogy hiába a reform, az is mindig bukást hoz.

Azóta is reformról reformra, és bukásról bukásra bukdácsolnak.