Minden idők legjobb sprintere bukások és depresszió után újra a régi

Mark Cavendish
KONYA, TURKEY - APRIL 12: British cyclist Mark Cavendish of Belgium's Deceuninck-Quick-Step team finishes first in the second stage of 56th Presidential Cycling Tour of Turkey (TUR 2021) in Konya, Turkey on April 12, 2021. Mustafa Ciftci / Anadolu Agency (Photo by Mustafa Ciftci / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP)
Vágólapra másolva!
Mark Cavendish május végén ünnepli 36. születésnapját. Az elmúlt három évben úgy tűnt, hogy minden idők egyik legjobb sprintere fölött már eljárt az idő, és nem tud mit kezdeni a nála fiatalabbakkal. Azonban április közepén, a Török Körversenyen bebizonyította, hogy még lehet benne egy-két jó év.

Az Észak-Írország és Anglia között az Ír-tengeren elhelyezkedő Man-sziget két dolog miatt híres a sportvilágban. Az egyik az Isle of Man TT nevű hosszútávú motorverseny, ami olyan veszélyes, hogy még napjainkban is úgy szedi az áldozatait, mint ahogyan azt a Formula-1 tette az 1960-as és 1970-es években.

A másik népszerűsége az 1985. május 21-én a szigeten született Mark Cavendish, aki Eddy Merckx mögött a második legtöbb szakaszt nyerte a Tour de France-on.

Sokféleképpen válhat valaki kiváló országúti kerékpárossá. A legújabb generációból Mathieu van der Poel és Wout van Aert a mai napig cyclocrosozik, a feltörekvő magyar tehetségek közül Valter Attila és Dina Márton is hegyikerékpározással kezdte. A briteknél számos kiváló országútis tanulta az alapokat a pályakerékpáros szakágban, köztük Cavendish is.

Mark Cavendish hároméves nyeretlenségi időszak után Törökországban négy szakaszt is meg tudott nyerni Forrás: Anadolu Agency via AFP/2021 Anadolu Agency/Mustafa Ciftci

A szigetországban nagyobb hagyományai vannak ennek a szakágnak, mint a 2000-es évek végétől a Sky egyre nagyobb szerepvállalásával teret nyerő országútnak. Cavendish 19 évesen már világbajnoknak mondhatta magát madison versenyszámban.

Ez a csapatverseny az 1899-től a New York-i Madison Square Gardenben rendezett hatnapos versenyekről kapta a nevét. Két versenyző alkot egy csapatot, akik húszkörönként sprintelnek pontokért (5, 3, 2, 1 helyezésenként). A táv 50 km. Egyszerre csapatonként egy biciklista versenyez, a másik a pálya tetején köröz készen arra, hogy társát leváltsa, aki a kezét elkapva ad neki lendületet. A győztes az, aki a legtöbb pontot szerzi a végén, vagy körelőnnyel ér célba a többiekhez képest.

Napjainkra már a madison háromszoros világbajnokaként a szám egyik legeredményesebb bringása. A másik két első helyét nem kisebb legendának az oldalán szerezte meg 2008-ban és 2016-ban, mint az ötszörös olimpiai bajnok, Tour de France-győztes Bradley Wiggins.

Az a fajta robbanékonyság, ami egy-egy ilyen részhajrához kell, az alapján nem meglepő, hogy az országúton sprinterként lett az egyik legnagyobb.

Kétszer is Bradley Wigginsszel az oldalán nyert világbajnokságot a velodrome-ban Forrás: AFP/Martin Bureau

2006-ban került a T-Mobile Teamhez, amit később már Team Columbia és HTC-HighRoad néven vezetett számos felejthetetlen győzelemhez, mielőtt 2011-ben megszűnt. Annak a csapatnak volt az egyik legfélelmetesebb sprintervonata, amelyik Cavendish számára a leghatékonyabban tudta felvezetni a hajrákat. A legtöbb szakaszát ugyanazon a Touron 2009-ben nyerte, amikor az etapok közel egyharmadát, hatot is be tudott húzni.

Arról, hogy mennyire fontos a csapatmunka a kerékpársportban, elég megnézni ezt a videót, amiben a Team Columbia 2009-ben méterre pontosan kiszámolva felvezeti a hajrát Cavendish számára:

Tony Martin, Michael Rogers, Bert Grabsch, George Hincapie, Bernhard Eisel és Mark Renshaw mind-mind csak azért dolgozott, hogy a brit a lehető legjobb helyről, mindentől védve kezdhesse meg az utolsó pár száz métert.

2008 és 2011 között verhetetlen volt, az egyes szakaszgyőzelmeket magabiztosan, megtörhetetlenül szállította csapatának.

Aztán 2011-ben végre összejött neki a zöld trikó is, amiről az azt megelőző két évben minimális különbséggel maradt le a gyorsasági pontversenyben Thor Hushovddal és Alessandro Petacchival szemben. Hiába a 30 etapsiker, ez az egyetlen zöld trikója, 2012-től jött Peter Sagan, és a következő nyolc évből hét alkalommal is megnyerte ezt az értékelést.

A pontozás változása izgalmasabbá tette az egyes szakaszokat. Most már nemcsak a befutón lehetett sok pontot szerezni, hanem az etapok közepére tett részhajrák is nagyobb súllyal nyomtak a latba. Állítjuk ezt a Sagan-dominancia ellenére is. A 2012-es Touron nemcsak a szlovák, de André Greipel is erősebbnek tűnt nála. Sokáig csak egy szakaszgyőzelemmel állt, azonban az utolsó három napból kétszer is ő tudott nyerni.

Zsinórban negyedik évben is megnyerte a Champs-Élysées-i befutót, amihez ezúttal a sárga trikós Wiggins adta számára a felvezetést.

Ez a verseny volt az első, ami az évtizedes dominanciát kiépítő Sky-ról – napjainkban Ineos Team – és a britekről szólt. A végső győztes Wiggins két időfutamon, Chris Froome egyszer a hegyekben, Cavendish pedig háromszor a sprintekben tudott szakaszt nyerni. Ha a garminos David Millar szökésből aratott sikerét is idevesszük, akkor a britek 21-ből hét szakaszon is diadalmaskodni tudtak, amire soha azelőtt nem volt példa.

2011-ben végre az övé lett a hőn áhított zöld trikó a Tour de France-on Forrás: AFP/Miguel Medina

2013-ban Cavendish a Giro d'Italián is megnyerte a ponttrikót, így a 2010-es Vuelta és a 2012-es Tour után a harmadik nagy háromhetes körversenyen is ő lett a legjobb sprinter. Olaszországban összesen 13, Spanyolországban három sikert gyűjtött, így jár a Grand Tourokon 46 szakaszgyőzelemnél.

Merckxen (64) kívül csak egy másik sprinternek, az olasz Mario Cipollininek (57) van több, mint neki.

Cavendish 2018. február 8-án a Dubai Touron megnyerte a 3. szakaszt. Ekkor még nem gondolhatta, hogy a következő három évben elkerülik őt a hasonló sikerek. Azonban pontosan ez történt, a következő két hónapban három komoly bukásba is belekeveredett. Kezdésnek az Abu Dhabi Touron szenvedett agyrázkódást, majd jött a Tirreno-Adriatico, ahol bordatörés, valamint arc-, térd- és csípőzúzódás lett a vége a balesetnek.

Végül törött bordával is elindult a hozzá hasonló sprinterek számára a Monumentumok közül talán legjobban fekvő Milánó-San Remón, és itt is óriásit bukott. Egy körforgalom utáni terelőidomon szaltózott át, ami után csoda, hogy nem kellett hosszabb időt kihagynia. Az az évi Touron a 11. szakaszig bírta, ahol kizárták, mert időlimiten kívül ért fel a La Rosiére-re.

mondta a 2019-es, sikertelen év után Cavendish.

A mostani mezőnyben tekerő kerékpárosok 95%-a egy versenyt sem tud megnyerni, szóval szerintem a saját teljesítményemmel elégedett lehetek" – utalt az őt ért kritikákra a közben klinikai depresszión is áteső, 150 profi győzelemnél járó legenda.

Az egynaposokon elért sikerei közül néhányat emelnénk csak ki:

  • 2007: Scheldeprijs

Alig 22 évesen, a nem hivatalos sprinter-világbajnokságon robbant be a mezőnybe. A belgiumi pálya legendásan fekszik egy-egy mezőnyhajrához, amiben ezúttal első ízben mutatta meg félelmetes végsebességét. Egy évvel később Tom Boonen már örült a győzelemnek, de Cavendish az utolsó méteren megelőzte a belgát. A legsimábban 2011-ben nyerte meg ezt a viadalt, amikor két kerékpárnyival verte meg ellenfeleit.

  • 2009: Milánó – San Remo

Nagyon ritkán jön át úgy annyira együtt a mezőny a közel 300 kilométeres verseny utolsó két emelkedőjén, a Cipressán és a Poggio di Sanremón, mint 12 évvel ezelőtt. Ezúttal sikerült a sprintereknek túlélnie a két nehéz emelkedőt és a lejtmenetet is, így a Team Columbia vezethette fel a hajrát Cavendishnek. A britet kb. 300 méterrel a vége előtt Heinrich Haussler megpróbálta meglepni egy hosszú hajrával, de „hősünk" végül utolérte őt, és megnyerte egyetlen Monumentumát.

  • 2011: Világbajnokság

Ahhoz képest, hogy Koppenhágában rendezték ezt a vébét, az utolsó pár száz méter minimálisan emelkedett. Ez nem feltétlenül a teljesen sík befutókat szerető Cavendishnek kedvezett, de abban az időszakban ez is belefért neki. Immáron hivatalosan is ő lett a világ legjobb sprintere.

Több mint három évnek kellett eltelnie, mire idén ismét nyerni tudott.

A Török Körversenyen parádésan szerepelt, a 2., a 3., a 4. és a 8. szakaszt is megnyerte, és egyedül az egyetlen hegyi befutós etapon nem zárt a legjobb négyben.

Az április 12-i siker alkalmával fantasztikusan bújt ki Greipel és Jasper Philipsen között, amivel megszakította hosszú szériáját.

Másnap tükörsimán nyert, majd a triplázást egy valamivel szorosabb befutóval tette biztossá. A viadal utolsó szakaszán pedig már a célfotóra is szükség volt, hogy kihozzák őt győztesnek. A zöld trikót Philipsen négy ponttal elhappolta előle, de így is fantasztikus hetet zárt.

Ahogyan korábban leírtuk, Cavendishnek négy szakaszt kellene nyerni pályafutása utolsó részében ahhoz, hogy utolérje Merckx-t a Touron. Nagyon érdekes lesz, hogy fel tudja-e venni a versenyt a többi fiatallal is.