„Kész káosz, ami most a koronavírus új mutánsai kapcsán megjelenik a médiában, ám fontos látnunk a hírek valódi jelentését. Elsőként meg kell érteni, hogy az új variáns/mutáns önmagában nem sokat jelent, minden egyes újabb eltérés a vírus genetikai állományában egy új variáns megjelenését jelenti” – írja Kemenesi Gábor pécsi biológus, víruskutató a portfolio.hu-n megjelent cikkében.
Felhívja a figyelmet arra, hogy három kategóriába sorolhatók a vírusvariánsok:
- Egyszerű variáns: „Az esetek döntő többségében az új variánshoz vezető változás csupán egy »lenyomat« a vírus genetikai kódjában, amely nekünk kutatóknak segít értelmezni a vírus útját a világban és az általánosnak mondható változásait lekövethetjük. Minden újabb apró változás egy újabb variánst eredményez, ami minden más járványnál is így működik.”
- Vizsgálandó variáns: „Amennyiben a kutatók bármilyen utalást találnak rá, hogy egy variánsnak lehet valamiféle olyan új képessége, mint pl. a gyorsabb terjedés, súlyosabb betegítő képesség stb., akkor az előlép a vizsgálandó variánsok körébe.” Ezeket világszerte nagy erőkkel kezdik kutatni.
- Nyomon követésre ajánlott variáns: „Amennyiben bebizonyosodik az új képesség, akkor újabb előléptetésként már nyomon követésre ajánlott variánsnak hívhatjuk.”
Nyomon követésre ajánlott variáns három van jelenleg: a brit, a dél-afrikai és a brazil mutáns.
- A brit erősen terjed,
- a dél-afrikai jól kitér a vakcinák és a természetes immunitás elől,
- a brazilt kevésbé ismerik egyelőre, de a dél-afrikai jegyeit viseli magán
– írja Kemenesi.
„Általában azok, amelyek gyorsabban, jobban, nagyobb mennyiségben képesek sokszorozni önmagukat, egyszerűen kiszorítják a többit. Ugyanez igaz az emberek közti terjedésre is, így a járvány során rendre újabb, jobb képességekkel bíró variánsok válnak dominánssá, így a paletta egyre változatosabbá válik. Az abszolút hajtóerőt pedig a terjedés jelenti. Tehát minél több emberhez jut el, minél változatosabb helyeken és közegekben terjed, a vírusnak annál több lehetősége van a változásra és az alkalmazkodásra” – mutatja be az összefüggést a szerző a vírusmutációk és a terjedés között. Leszögezi, hogy most a legfontosabb a felelős védekezés.
Ezután azt részletezi, hogy miért védenek kevésbé a vakcinák a dél-afrikai mutánssal szemben. De szerencsére az emberi szervezettnek komplex védelme van. „Megnyugtató tény, hogy a megbetegedés lefolyását az immunrendszerünk másik nagy lába, a sejtes immunitás is szabályozza. Az eddigi tapasztalatok és tudományos ismeretek egyelőre azt jelzik előre, hogy ez a bizonyos – beoltottaknál kialakuló – sejtes immunitás nagyon is a segítségünkre lesz, még amennyiben az antitestek egy részét el is kerüli a vírus” – írja.
Törvényszerűségként írja le, hogy minél hosszabban és nagyobb terjedéssel van jelen a járvány, annál több vizsgálandó variánsra lehet számítani. Vagyis
a vírus szabadon engedése a vakcinák ellen dolgozik.
„Mindegyik, jelenleg elérhető vakcina képes megismertetni a szervezetünket a vírussal, biztonságos körülmények között és egyénileg eltérő, de jelentős védelmet adni, így nem a szerencsére kell hagyatkoznunk.
Tehát mindegyik elérhető vakcina jó vakcina, jelen helyzetben pedig életmentő is lehet.”
Azzal fejezi be írását Kemenesi Gábor, hogy „a vakcinák legfőbb ellenségei éppen mi magunk, emberek vagyunk. Az elégtelen köztájékoztatás, az egész helyzet politikai szemléletű torzítása, a romló fegyelem és a vakcinák elutasítása legalább olyan komplex módon dolgozik a járvány sikeres legyőzése ellen, mint maga a természet.”
Vagyis hiába fogy a türelem és lesz egyre erősebb a fásultság: legyünk óvatosak és oltakozzunk, amint lehet. Ez a legtöbb, amit tehetünk.
