Mindenkinek van egy Júlia-képe, de hogy a Szász Júliában élő Júlia mennyiben hasonlít arra, akit most meg kell formálnia, arról ő maga mesél a 061.hu-nak. A fiatal színésznő nagy feladatot kapott Vidnyánszky Attilától, a drámairodalom egyik legszebb alakját formálhatja meg a Nemzeti Színház új Rómeó és Júlia előadásában. Arról beszélgettünk vele, mi teszi kortalanná ezt az előadást, és hogy szerinte milyen hatással van a színház szabadságfokára a járvány, mennyire nehezíti például a maszk a színészi játékot.

MÉNES MÁRTA – 061.hu

A darabot Vidnyánszky Attila rendezi. Milyen az ő Júliája?
Közösen, egy hosszú alkotófolyamaton keresztül építjük fel az előadást, a szerepet. De ha mondanom kell valamit, milyen irányba terelődik eddig Júlia, azt mondanám, a szavai komolyságát, gyermekisége mellett az érettségét hangsúlyozzuk ki inkább… Gyönyörűen fogalmaz és mindent, amit kimond, úgy is gondol. Ez a mai világban nem túl gyakori. Erős, bátor és határozott, csak a saját útját hajlandó járni.

A drámairodalom egyik legszebb alakjáról van szó – mindenkinek van egy Júlia-képe. Mennyiben összeegyeztethető a te Júliád azzal, akit most meg kell formálnod?
Mivel nagyrészt saját magamból tudok építkezni, a saját gondolataimból, élményeimből, érzéseimből, ezért sokban nem tér el. Árnyalatok vannak, bizonyos jeleneteknél egy-egy mondatot másképp hangolt a tanár úr, mint ahogyan azt ösztönösen mondanám. E rendszeren belül kell megtalálnom azt, hogyan tudom mindezt hitelesen megcsinálni.

Milyen utat jár be ez a karakter? Mely fázis a legfontosabb szerinted?
Hatalmas utat jár be, ez alatt a három nap alatt megtapasztalja a szerelmet, az igazi, ritka, mindent felülíró szerelmet. Ezáltal felnő, nővé érik, fellázad a szülei ellen, akiket tisztel, és bármire hajlandó lesz a szerelemért, a halálra is. Tántoríthatatlanul hisz abban, hogy Rómeóval egymásnak rendeltettek, hogy ő ad értelmet az életének. Talán ez a szerelembe esés és felismerés a legfontosabb, hiszen utána ebből következik minden.

Az előadás az eredeti reneszánsz világot is idézi majd, hatásában mégis kortalan lesz – olvasható a darab színlapján. Szerinted miben jelentkezik ez a kortalanság?
Maga a történet örök érvényű, kortalan. A szerelem, az, hogy vajon a fiatalok szenvedélye tud-e változtatni az évtizedek óta becsontosodott gyűlöleten, amelyet az idősebb generáció cipel magával. Természetesen a díszlet, a jelmez és a zene együttes hatása sokat segít ennek a kortalanságnak a megélésében.

Tényleg lesz David Bowie-dal a darabban? Milyen egyéb izgalmakat árulhatsz el az előadásról?
Igen, több jelenetben is hallható lesz. Nem szeretnék semmit elárulni, hasson minden az újdonság erejével!

Nemrég rendeztek egy online konferencia a színház jövőjéről – szó esett arról, hogy megmarad-e a streamelés a járvány után, és arról is, hogyan lehet közönség nélkül, üres nézőtér előtt játszani úgy, hogy az előadást építő, alakító színész-közönség kommunikáció nincs jelen? Te ez utóbbit hogy éled meg?
Mi eddig nem sokat streameltünk, én először most a napokban, a Körhintát.

Eleinte nagyon nehéz és furcsa volt, hogy üres nézőtérnek játszunk, teljesen más energiák születnek meg, ha ott a közönség. Darvas Iván írja a Lábjegyzetekben, hogy a színház színpad és nézőtér aznapi “közös ülésének”, (közösülésének) interaktív együttműködésének eredménye. Nézők nélkül nem tud igazán megszületni egy előadás.

Persze el kell fogadni, hogy ez most egy ilyen helyzet, és hálásnak lenni, hogy egyáltalán játszhatunk.

Szerinted milyen hatással van/lesz a színház szabadságfokára a járvány? Hogyan zajlanak jelenleg a próbák? Ugyanúgy lehet-e ölelni, csókolni, verekedni a színpadon, mint a Covid előtt?
Igazából igen, csak mindezt maszkban, ami kifejezetten hátráltat sok szempontból. De sajnos elengedhetetlen, hogy egyáltalán tudjunk próbálni. 

A színészi eszköztárat mennyiben alakítja át az, hogy maszkban vagytok? Szükségszerűen bővült-e új elemekkel az eszköztár? Másképp játszotok-e, van-e szükség új technikákra?
Nem gondolom, hogy emiatt intenzívebb, vagy nagyobb gesztusokra lenne szükség. Amikor valóban játszunk, streamelünk, akkor természetesen levesszük, a próbán kell csak megküzdenünk vele.

A karantén komoly próbára tette a színészek lelki teherbíró képességét. A színház mennyire figyel arra, hogy az itt dolgozók, a társulati tagok lelki-mentális egészsége rendben legyen?
Egymásnak tudunk a leginkább segíteni, kollégák. Beszélni róla, ki hogy van, támogatni egymást. Én december végén kaptam el a vírust, és rengetegen írtak a társulatból, hívtak, érdeklődtek a hogylétem felől, ami nagyon jól esett és sokat jelentett nekem.

A film sem áll távol tőled, pontosabban a sorozatok. Szerepeltél A Tanár-ban és a Bátrak földjében is, és most kezdtél forgatni egy új HBO-szériában. Mi fogott meg ebben a műfajban?
Nagyon szeretek forgatni, hiányzik is. Teljesen más a tempó, más energiák kellenek, mint a színházban. Többek között az fogott meg, hogy egészen apró rezdüléseket lehet megmutatni egy tekintettel, és szerintem ez nagyon izgalmas.

A színházi vagy a filmes munkákat szereted jobban?
Ez sok mindentől függ. Nem tudnék választani a kettő között, összehasonlíthatatlan. Mindkettőnek megvannak a maga szépségei és nehézségei.

Fotók: Horváth Péter Gyula