Ha szexelni akar a Marson, nem az odajutás lesz a legproblémásabb
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- Ingadozó, de örök vonzerővel bír a Föld mágneses tere
- Perzselő hőség uralkodik rajta, mégis jég fedi a Naphoz legközelebb eső bolygót
- Szó szerint halálra tudjuk magunkat nevetni, többen megjárták már
- Módosult génjeik vannak a lustáknak, de nem kell ebbe beletörődni
- Tíz hónapon át földet sem érnek, mégis élnek és virulnak
Valamiért az emberek mindig is érdeklődtek az iránt, hogy milyen lehet az űrben szexelni. Egyes pletykák szerint ezt páran már ki is próbálták, az önkielégítés pedig a kötelező protokoll része volt. Míg azonban az elmúlt évtizedekben ez a kérdés inkább csak az űrhajózás pajzán fantáziájú szerelmeseit mozgatta meg, a földön kívüli párosodás és legfőképpen a gyermeknemzés a következő évtizedekben egyre inkább gyakorlati problémává fog válni.
Ha minden a terveknek megfelelően alakul (ami a Hold- és Mars-utazások történetét áttekintve kifejezetten meglepő lenne), akkor az első ember 20 éven belül ellátogathat a Marsra, nem sokkal később esetleg már állandó telepek is létesülhetnek a bolygón. A marsbéli kolóniák fennmaradása szempontjából elsődleges jelentőségű lesz majd, hogy a telepesek képesek-e párosodni, és születnek-e majd marsi gyerekek.
Mivel az emberi szervezet a földi életre lett kitalálva, ennek olyan akadályai lehetnek, amelyeket ezen a bolygón el sem tudunk képzelni.
Az emberi szaporodás biológiai és szociális kihívásairól értekeznek a lengyel Rzeszowi Információtechnológiai Egyetem filozófia-tanszékének kutatói a Futures című folyóiratban. Érvelésük szerint az első időkben nyilván folyamatos földi bevándorlásra lesz szükség a marsi kolóniák életben tartásához, de már az első pillanattól kezdve törekedni kell az ottani szaporodásra is, hogy idővel önfenntartóvá válhassanak a közösségek. A becslések szerint minimálisan 5000 fős marsi népesség esetén remélhető, hogy a helybéli népszaporulat ellensúlyozni tudja a halálozást.
A számításba már belekalkulálták az előre nem látható katasztrófák, például járványok népességcsökkentő hatását is, bár megjegyzik, hogy mivel ez a szám a földi ökológiai környezetet figyelembe véve jött ki, elképzelhető, hogy az ember számára technikai segítség nélkül élhetetlen marsi környezetben még
sokkal magasabb lehet a minimális önfenntartó populációnagyság.
Az ottani szaporodás ugyanakkor nemcsak pusztán a létszám fenntartása miatt lesz fontos. A Marson született emberek már azt a bolygót tekintik majd otthonuknak, és így fiziológiailag és pszichológiailag könnyebben elfogadják majd az űrtelepeslét megannyi nyűgét, mint a Földről érkezett bevándorlók.
Vagyis, ha sikerülne felnevelni egy születése óta a Marson élt generációt, akkor az a kolóniák hosszú távú túlélését is valószínűbbé tenné. Persze ehhez még néhány akadályt le kell küzdeni, és itt nem az űrutazásról vagy az alapvető életfeltételek megteremtéséről van szó. A legnagyobb kihívást a sikeres terhesség kihordása fogja jelenteni. A terhesség során a Földön is számos komplikáció léphet fel, és ezek gyakoriságát az anya rossz egészségi állapota jelentősen megbnöveli. Márpedig az űrutazás tudott módon számos tekintetben károsíthatja az asztonauták egészségét.
A káros hatások a teljesen általános izomtömeg-csökkenéstől az időszakos vakságig és kardiológiai problémákig terjedhetnek, de a várakozások szerint 3-6, más becslések szerint 7-9 hónapig tartó bolygóközi utazás az eddig felismert kockázatokon túli veszélyeket is tartogathat. Előfordulhat például, hogy a reménybeli Mars-telepesek szervezetére hosszú időn keresztül ható sugárzás rosszindulatú elváltozásokat hoz létre a szöveteikben.
A hosszú időt az űrben töltött űrhajósok rehabilitációja a Földön is hónapokat vehet igénybe, de a Marson várhatóan nem sokban válnak majd számukra könnyebbé a körülmények, miután megérkeztek. Vagyis feltételezhető, hogy az ott új életet kezdő, és esetleg teherbe esésre vágyó (vagy erre kijelölt, ahogy mindjárt látni fogjuk) nők - az összes telepes társukhoz hasonlóan -
nem lesznek makkegészségesek.
A űrbéli sugárzás tudottan csökkenti a spermaszámot, a Mars nagyon ritka légköre pedig sokkal több káros sugárzást enged át az űrből, mint amennyi a Földön hat ránk. A megtermékenyítés sikeressége emellett számos más tényező is hat, például a gravitáció. A Mars tömegvonzása a földi gravitáció 38 százaléka, egyelőre nincsenek ismereteink arról, hogy ez hogyan befolyásolja a peteérést, és az ivarsejtek vándorlását a női ivarszervekben, ami akár el is lehetetlenítheti a természetes megtermékenyítést.
Az elszigetelt, alacsony létszámú közösségek örök problémája a beltenyésztés, vagyis az egymással közeli vérrokonságban álló személyek párosodása és gyermeknemzése. Ez az egymást követő nemzedékekben megnöveli a homozigóciát, vagyis a gyerekek az egymással rokon szüleiktől ugyanazt a sokszor hibás gént fogják örökölni. Ez genetikai leromláshoz, és végül a kolónia összeomlásához vezethet. Ezért az első időkben valószínűleg nem lehet majd megengedni a szabad párválasztást, mert ilyenkor az emberek hajlamosak a hozzájuk hasonló párokat választani.
Valószínűleg a párosodás, a megtermékenyítés és a terhesség problémáit könnyebben meg lehet majd oldani, mint a párválasztáshoz fűződő pszichikai és szociális konfliktusokat. Az Amerikában állandó kolóniákat létrehozni igyekvő telepesek első csoportjai sorban kihaltak, és hiába élünk a 21. században, könnyen előfordulhat, hogy az első marsi lakosok élete is a puszta túlélésről fog szólni, szinte tökéletesen elszigetelve az anyabolygótól. Ilyen körülmények között a szerzők szerint
az egyén életét mindenek fölé helyező elvek nagyon gyorsan tarthatatlanokká válhatnak.
A közösségek vezetőinek gyakran kell majd nehéz döntéseket hozniuk életről és halálról. Az egymással genetikailag kompatibilis, de mégsem közeli rokon párokat kell egymás számára kijelölni - és adott esetben gyermekvállalásra kötelezni. Másrészt viszont azokat, akikről már későn derül ki, hogy olyan örökletes betegségük van, amely az utódaikat alkalmatlanná teszi a marsi életre, esetleg el fogják tiltani a szaporodástól. Megint másokat abortuszra fognak kötelezni, vagy éppen megtagadják majd tőlük ezt a jogot.
A marsi jogrend valószínűleg a közösség túlélését és fejlődését fogja minden egyéb - így az egyén szabadságjogai - elé helyezni, és a törvények is ezt a szellemet fogják követni. A legsúlyosabb problémák ráadásul valószínűleg meglepetésszerűen fognak felbukkanni, hiszen lehetetlenség egy ilyen úttörő vállalkozás minden nehézségét előre látni. Akkor pedig improvizálni kell majd. Az improvizáció krízishelyzetben pedig a katasztrófafilmekkel ellentétben általában káoszt okoz a valóságban.
Egy olyan káoszt, amelyben a szex központi szerepet játszik majd.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.
Rovataink a Facebookon