Tragédiával végződött a Habsburg szerelmi házasság

„ Ne halj meg Zsófi, könyörgök, ne halj meg!"
(A szarajevói merényletben halálosan megsérült Ferenc Ferdinánd utolsó szavai a feleségéhez)

Erzsébet császárnét és Rudolf trónörököst is fojtogatta az udvar légköre

A 19. század második felében az Osztrák-Magyar Monarchia államrendjét a klasszikus polgári konzervatív-liberális szellemiség jellemezte.

Az évtizedeken át prosperáló soknemzetiségű Duna-menti birodalomban a kor mércéjével mérve fejlettek voltak a polgári szabadságjogok, fejlett volt a sajtószabadság, és a Monarchia nagyvárosaiban, Bécsben, Budapesten, Prágában vagy Zágrábban pezsgő kulturális-társasági élet zajlott.

A bécsi Hofburg évszázados falai mögött azonban mintha megállt volna az idő: az udvar a polgári korszakban is az ősrégi és merev spanyol etikett ceremoniális szabályai szerint élte mindennapi életét.

ezért tűnik ironikusnak, hogy éppen az uralkodó felesége, a Wittelsbachok szabad szellemiségét képviselő Erzsébet császárné szállt szembe először nyíltan is az ósdi etikettel.

Sisi számra elviselhetetlen volt az udvar fojtogatóan merev és rideg légköre, de ezen minden szándéka ellenére, még ő sem tudott változtatni.

A briliáns intellektussal megáldott Rudolf trónörökös, aki anyjától örökölte szabad szellemiségét, szintén sokat szenvedett az udvar konzervativizmusától.

azzal pedig, hogy „rangjához méltatlan, nem udvarképes elemekkel", vagyis művészekkel, újságírókkal, illetve polgári származású értelmiségiekkel ápolt baráti viszonyt, mély megbotránkozást váltott ki az udvarban.

Rudolf 1889. január 30-án a mayerlingi vadászkastélyban történt máig tisztázatlan hátterű halála után, a trónöröklés rendje szerint Ferenc József császár öccse, Károly Lajos főherceg lett az osztrák-magyar trónörökös.

Az állandóan betegeskedő főherceg 1896. március 19-én bekövetkezett halála után fia, Habsburg-Lotaringiai Ferenc Ferdinánd főherceg vált a Monarchia trónörökösévé.

Kitör a botrány a Hofburgban

Az új trónörökös-főherceg ugyan egyáltalán nem azt a fajta szabad szellemiséget képviselte, mint Rudolf vagy Sisi, de a Monarchiával kapcsolatos jövőbeli tervei miatt ő is éles ellentétbe került Ferenc József császárral.

Ferenc Ferdinánd - aki II. Ferencként kívánt trónra lépni – meggyőződéssel vallotta ugyanis, hogy a Monarchiát az osztrák-magyar primátusú dualizmusból egy trialista államszövetséggé kell átalakítani, amelyben az Osztrák-Magyar Monarchia népességének ötven százalékát kitevő szlávság lesz a birodalom harmadik pillére.

Ferenc József császár, aki élete végéig az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést tekintette a Monarchia fundamentumának, élesen kikelt unokaöccse tervei ellen.

A trónörökös- főherceg azonban mellőzése ellenére sem adta fel a terveit, mi több, 1908-tól a rezidenciáján, a bécsi Belvedere-kastélyban működő tanácsadó testülete, az úgynevezett „kis katonai hivatal" valóságos exil-kormánnyá nőtte ki magát a Hofburg árnyékában.

De Ferenc Ferdinánd nem csak a politikában, hanem a párválasztásban sem kívánta az udvar óhajait követni. A Habsburg-Lotaringiai házban sok évszázados hagyománynak számított, hogy a trónörökös csak királyi családból származó hitvest választhat magának.

Ferenc Ferdinándot 1896-ban egy prágai társasági eseményen hozta össze a kifürkészhetetlen sors szeszélye az ősi cseh arisztokrata családból származó és sugárzó szépségű Chotek Zsófia grófnővel.

A leány Izabella főhercegné, Frigyes főherceg hitvesének kíséretéhez tartozott. A főherceg első pillantásra beleszeretett a 28 éves bájos grófnőbe, és a fiatal nő iránt fellobbant szerelme viszonzásra is talált Zsófiánál.

de amikor Ferenc Ferdinánd elhatározta, hogy minden várható nehézség ellenére feleségül veszi szerelmét, és e szándékát 1899-ben hivatalosan is bejelentette, kitört a botrány.

A császár kikötötte, hogy közös gyermekeik közül egyik sem örökölheti meg a trónt

A botránnyal dacolva Ferenc Ferdinánd makacsul kitartott házasságkötési szándéka mellett, és tüntetően eljegyezte Zsófiát. Ferenc József, a trónörökös nagybátyja eleinte hallani sem akart a „rangon aluli" házasságról.

Ám amikor látta unokaöccse hajthatatlanságát, és azt is, hogy Ferenc Ferdinánd kész akár szakításra vinni a dolgot az udvarral, nagy nehezen beadta a derekát.

Hosszú viták és veszekedések után csak rendkívül szigorú, megalázó feltételek elfogadása mellett engedélyezte a házasságkötést. Először is a házasságot rangon alulinak („unstandesgemäß ) minősítette,

hiába számítottak Csehország egyik legősibb arisztokrata famíliájának. Ferenc József azt is megtagadta – bár megtehette volna – hogy a Chotek grófi famíliát a birodalmi főnemesség soraiba emelje.

A morganatikusnak nyilvánított házasságkötés miatt Ferenc Ferdinánd és Chotek Zsófia utódait kizárta a trónöröklésből,

Chotek Zsófia még a házasságkötés követően is csak a "főnemes hercegnő" (Fürstin von Hohenberg) címet használhatta, a rangja szerint járó főhercegné (Erherzogin) titulus nem illette meg.

A császár azt is kikötötte, hogy a születendő gyermekek nem viselhetik a Habsburg családi nevet, ami helyett csak a von Hohenberg nevet használhatják. A rendkívül kemény feltételek megfogalmazásban Chotek Zsófia cseh származása is szerepet játszhatott.

Boldog és kegyensúlyozott párkapcsolatban éltek

A házasságkötési ceremóniát 1900. július elsején az észak-csehországi Zákupy plébániatemplomában tartották meg.

azon csak Ferenc Ferdinánd mostohaanyja, Mária Terézia portugál infánsnő vett részt a trónörökös két mostohahúgával, Mária Annunciáta és Erzsébet Amália főhercegnőkkel. Még a trónörökös édestestvérei sem jelentek meg az esküvőn.

A házaspárnak, és különösen Zsófia „főnemes hercegnőnek"

Zsófia hiába volt a birodalom trónörökösének törvényes felesége, senki sem szólíthatta őt jövendő császárnénak, csupán a jövendő császár feleségének (die Gemahlin des künftigen Kaisers ) nevezhették.

A császári család minden udvari eseményen vagy társasági rendezvényen bántó módon viselkedett Zsófiával, másodosztályú személyként kezelték, aki sem az opera illetve a színházi előadásokon nem ülhetett be a császári páholyba, és a díszszemléken sem utazhatott a férje hintójában.

A sorozatos megaláztatások ellenére

A rideg és másokkal szemben általában kellemetlen modorú főherceg valósággal elhalmozta szeretetével imádott feleségét; a kettejük közötti szerelem egészen a sírig tartott.

A cseh származású főhercegné bántó lekezelése és mellőzése csak még eltökéltebbé tette a trónörököst terveiben.

A trónra lépése után Horvátországból, Boszniából és Krajnából egységes délszláv államalakulatot akart létrehozni, amelyet ugyanolyon jogok illettek volna meg a föderáción belül, mint Magyarországot, vagy Ausztriát.

A trónörökösnek ez a terve viszont szembe ment Szerbia törekvéseivel, Belgrád ugyanis a nagyszerb nacionalista törekvések jegyében a saját szupremáciája alatt akart létrehozni egy Monarchiától független és önálló délszláv államalakulatot. Ferenc Ferdinánd ezért nem csak a magyar politikai osztály, hanem - más okokból - a szerb nacionalisták számára is az elsőszámú közellenséggé vált.

A vészjósló figyelmeztetések ellenére elutazott Boszniába

1914 nyarára különösen felforrósodott a Balkánon a helyzet, az 1912-1913-as balkáni háború nyomán. Ferenc Ferdinánd ebben a feszült légkörben kívánt látogatást tenni Boszniában, hogy megszemlélje az ott állomásozó osztrák-magyar hadtest nagy nyári hadgyakorlatát.

Az ezt megelőző hetekben a császári titkosszolgálathoz több jelentés futott be arról, hogy a boszniai „Mlada-Bosna" szerb-bosnyák nacionalista szervezet a trónörökös meggyilkolására készül. A hadgyakorlat június 28-án, a szerbek számára nemzeti gyásznapnak számító 1389-es rigómezei csata emléknapján kezdődött volna el,

Bécsben éppen ezért igyekeztek lebeszélni a trónörököst a veszélyesnek látszó boszniai útjáról, ám Ferenc Ferdinánd hajthatatlannak bizonyult, és feleségével együtt, az eredeti programnak megfelelően elutazott Szarajevóba.

Bosznia katonai kormányzóját, Oskar Potiorek táborszernagyot is értesítették Bécsből a földalatti Mlada Bosna csoport szervezkedéséről,

Pedig a bécsi kémelhárítás információi pontosnak bizonyultak, ugyanis a boszniai terrorszervezet a szerbiai „Fekete Kéz" mozgalommal közösen jól előkészített merényletsorozattal készült a trónörökös látogatására.

A trónörökös meggyilkolására szőtt tervekről a belgrádi kormány is tudhatott, hiszen a „Fekete Kéz" titkos szervezet vezetője, „Ápisz ezredes", vagyis Dragutin Dimitrijević - aki az 1903-as királygyilkosság vezéralakja volt-, a szerb titkosszolgálatban viselt magas beosztást.

Még a halálukban is kirekesztés volt a részük

A merénylők pontosan ismerték a főhercegi pár útvonalát, amely mentén hat felfegyverzett merénylő várta a tömegbe vegyülve a gépkocsi-konvoj felbukkanását. Már a szarajevói városházán tett látogatása előtt bombát dobtak Ferenc Ferdinánd autójára, de ez nem sebesítette meg a főherceget.

és amikor a nyitott gépkocsija lekanyarodott a Latin-hídról, a tömegben megbúvó, éppen ott tartózkodó egyik merénylő közvetlen közelről több pisztolylövést adott le a főhercegi párra.

A lövésektől súlyosan megsérült

Felesége, Zsófia főhercegné mellette feküdt ájultan. A trónörökös a feleségét szólongatta: "Ne halj meg Zsófi, könyörögöm, ne halj meg!" – ezek voltak Ferenc Ferdinánd utolsó szavai.

A szarajevói pisztolylövés lángba borította a világot; napra pontosan egy hónappal később, 1914. július 28-án Ferenc József császár aláírta a Szerbia elleni hadüzenetet, ezzel pedig kitört az első világháború.

holttesteiket nem a Habsburg-család hagyományos temetkezési helyén, a bécsi kapucinus rendház kriptájába, hanem az alsó-ausztriai artstetteni kastély családi sírboltjában helyezték örök nyugalomra.