“Valamilyen formában a színházi élményeket az életünkhöz kapcsoljuk… Abban bízom, hogy a nézők azokat a gondolatokat vihetik magukkal haza, amelyek választ tudnak adni az életükben felmerülő kérdésekre” – mondja Tompos Kátya, aki nemrég mások mellett Udvaros Dorottyával, Vecsei H. Miklóssal és Mucsi Zoltánnal forgatott hangulatos klipet az idei Színházak Éjszakája “himnuszához”. A Jászai Mari-díjas színésznővel beszélgettünk.
MÉNES MÁRTA – 061.hu
Idén téged és Hrutka Róbertet kértek fel a Színházak Éjszakája “himnuszának” megírására. Mit szóltatok a felkéréshez?
Jólesett, hogy pont ránk gondoltak, bár benne voltunk a nyár közepében és én úgy éreztem először, hogy nem sok kapacitásom lesz plusz feladatot bevállalni, Robi viszont azt mondta, neki van egy ötlete. Elég régóta dolgozunk együtt, tudja, hogy körülbelül mi az, ami jól áll. Azt beszéltük meg, legyen közvetlen, utcazene jellegű, olyasmi amihez könnyen lehet kapcsolódni. Napokon belül érkezett a zene és a szöveg.
A klipforgatás kalandosra sikeredett, a színész kollégák az Ördögkatlan Fesztiválon tudták meg, hogy szerepelni fognak a klipben. Zökkenőmentes volt a videó elkészítése?
Egyetlen napot tudtunk egyeztetni ami mindenkinek megfelelt. Nekem alapvetően az volt a vágyam, hogy minél több színész szerepeljen a klipben, de megoldhatatlannak tűnt, hogy nekiálljunk telefonálgatni és arra az egy napra leszervezzünk mindenkit. Eszünkbe jutott az Ördögkatlan Fesztivál, ahol visszajáró vendégek vagyunk és a színvonalas produkciók, ismert arcok mellett hihetetlenül családias a hangulat. Felhívtuk Kiss Mónit, a fesztivál szervezőjét, aki boldogan igent mondott, és azok a művészek akiket a forgatási napon el tudtunk érni a helyszíneken, mind örömmel vállalták, hogy nevüket és arcukat adják ehhez a kezdeményezéshez. Tóth Verát és Vecsei H. Miklóst például Pauli Zoli Palkonyhájának teraszán csíptük el, így beforgathattuk a helyszínt is, ráadásul meg is vendégeltek minket. A forgatás minden pillanata szeretetteljes, oldott hangulatban telt el. Nem is tudom, mikor volt utoljára ennyire jó élményem. Egyszerűen jó érzés látni a kollégákat, ahogy betársultak mellénk. Nem tudom elégszer megköszönni nekik.
Nyolcadszor rendezik meg a Színházak Éjszakáját, az idei programsorozat mottója: “Te mit viszel magaddal?” Szerinted mi a rendezvény legfontosabb üzenete, feladata? Mit vigyen magával haza a néző?
Valamilyen formában a színházi élményeket az életünkhöz kapcsoljuk. Minél több inger és élmény ér minket, annál szélesebb lesz a látókörünk, viszont annál több kérdésünk merül fel azzal kapcsolatban, hogy mi a legfontosabb feladatunk, hogyan is kéne élnünk. Abban bízom, hogy a nézők azokat a gondolatokat vihetik magukkal haza, amelyek választ tudnak adni az életükben felmerülő kérdésekre.
Szerinted nyitottak az emberek a színházra?
Szerintem trendi színházba járni, bár a színházi közönség túlnyomó többségben nőkből áll. Talán ők érzékenyebbek, vagy nagyobb a képzelőerejük, nem tudom. A közönség nyitott, és az fontos például, hogy Budapesten nagyon pezseg a kulturális élet, temérdek műfaj közül lehet választani, attól függően, hogy az embernek éppen mihez van kedve: alternatív színházhoz, zenés darabhoz, monodrámához, koncert színházhoz, vagy éppen kőszínházi szuperprodukcióhoz.
Fotó: Kleb Attila
Az idei rendezvényen találkozhat veled a közönség? Elhangzik élőben a Viszlek haza?
Ha ez a dal nem is, más dalok elhangoznak majd, ugyanis szeptember 20-21-22-én mutatjuk be a Once című ír zenés darabot a Madách Színházban.
Lassan vége a nyárnak, hol láthatunk ősztől?
A Once bemutatója után a Centrál Színházban fogok próbálni, decemberben mutatjuk be Puskás Tamás rendezésében a Legénylakás című darabot amely a Shirley McLaine és Jack Lemmon főszereplésével készült azonos című film színpadi átirata.
Fotók: Kleb Attila